Felnőttkorban a vagdosás mennyire normális?

olvasd el az éles tárgyak c. gillian flynn regényt, tv-sorozat is készült belőle.

olykor én is csinálom, megnyugtat.

nem vágok bele a húsba, hanem az olló hegyét végigkarcolom a vádlimon.

nem maradnak utána tartós hegek, nem folyik vér... éls átmenetileg megkönnyebbülök.

ennyi erővel, aki iszik, drogozik, cigizik, az is pszichiátriai eset, ezt sem gondolnám veszélyesebbnek 2-es.

sokan tévesen azt hiszik, az önbántalmazás céljával csináljuk, pedig éppen hogy az önmegnyugtatás a cél, tehát copingstratégia.

Elején még saját magát vagdossa később majd állatot embert stbt is.

Azonnal zárt osztályra helyezném az ilyen embert.

#6: A kettőnek az ég világon semmi köze egymáshoz... A legtöbb ember, aki vagdossa magát, depressziós és borzasztóan önbizalomhiányos, úgy érzi, hogy ő sokkal kevesebb másoknál, mindenki sokkal szebb/jobb/okosabb/sikeresebb/jobbfej/stb nála, és a coping strategy mellett arra is használja a vagdosást, hogy ezzel büntesse magát, amiért ő ennyivel kevesebbet ér másoknál. Az ilyen emberek mindenki mást sokkal többre tartanak, mint magukat, és úgy érzik, hogy ők csak rosszat érdemelnek.

Ezzel szemben, aki állatokat és/vagy más embereket kínoz, és ezt élvezi, az egy pszichopata f@sz. Az antiszociális személyiségzavar meg igen gyakran jár együtt nárcizmussal is. A nárcisztikus emberek pedig magukat ponthogy sokkal jobbnak tartják mindenki másnál, úgy vélik, hogy ők mindenhez is értenek, mindenben ők a legjobbak, csak nekik lehet igazuk, és mindenki más megérdemli a szenvedést.

Egymás tökéletes ellentéte a kettő... Attól még, hogy valaki önveszélyes, nem lesz rögtön közveszélyes is.