Az anyám miért mondja, hogy én k....válkodok, miközben csak ismerkedek? Jogosan esik rosszul?

Bárkivel találkozok, aki férfi, utána ezt hallgatom tőle. Hogy miért hagyom, hogy elvigyenek vacsorázni, vagy sütizni, miért engedem, hogy virágot vegyenek nekem. Ezért sokszor már nem is mondok el neki így pasiügyeket, ha kérdezi, hogy hol vagyok, mit csinálok, kitérő válaszokat adok (mindjárt megyek haza, ismerőssel találkoztam, stb.).

Erre ma kifakadt, hogy én a héten már harmadjára nem voltam itthon, amikor hívott és mindig az a válaszom, hogy nem ismeri, akivel vagyok... és hogy mondjam meg, ki az. Mondtam, hogy egy srác, ismerkedünk, találkozgatunk, de semmi komoly egyelőre. Kérdezte, hogy tegnap este is vele voltam? Mondtam, hogy igen, elvitt vacsorázni és utána még iszogattunk, beszélgettünk. Erre hogy mondjam meg, én k.va vagyok?! Mondom nem, szimplán egy szingli, fiatal lány. Ráadásul 23 éves vagyok, eddig volt két komolyabb kapcsolatom, összesen 5 férfival feküdtem le. Más korombelinek ez a szám jóval nagyobb, szóval én ilyen téren prűdnek is számítok. Mert én szeretek az elején randizni, nem úgy összejönni valakivel, hogy egy buliból hazavisz.

Én szeretem, ha az, akivel ismerkedek, randizok, a tenyerén hordoz úgymond és úriember.

Ezzel szemben az anyámnak a férje az étteremben ránk szól, hogy féladagot kérjünk, ha szeretnék még egy pohár üdítőt, limonádét, akkor rám szól, hogy majd iszok otthon. A családi nyaralások úgy néztek ki, hogy ő kifizette a saját részét, az anyám is a sajátját és az enyémet. Szóval ő távolról sem úriember, az utolsó fillért is a fogához veri. Anyámnak meg ezért felháborító már az, ha valaki elhív vacsorázni, vagy valentin napra, nőnapra virágcsokrot ad a kedvenc csokimmal. És nagyon rosszul esik, hogy az első kérdése ilyenkor, hogy én k:va vagyok-e?! Nem, csak nem vadbarmokkal ismerkedek...

Már kértem, hogy ezt ne kérdezze már, főleg ne úgy, hogy esetleg hallótávolságon belül van a férje, vagy a nagyszüleim. De csak csinálja, és nagyon bosszant.