Hogyan érjem el, hogy anyu elfogadja azt, hogy milyen nyári munkát szeretnék?

Persze, tudom nem kell a beleegyezése, nagykorú vagyok, de ez nem ilyen egyszerű. Ő megpedzegette, hogy ha elvállalom ezt a melót ő nem hajlandó támogatni, és fontolgatja, hogy ki is vág otthonról, ami azért nem érné meg nekem, így egyetem első éve előtt. És mivel nem tudom, hogy felvesznek-e fixen koliba, az egész biztos, hogy a nyári fizumból nem jövök ki egész tanévben, azt meg nem tudom, hogy milyen órarendem lesz és amellett mennyit tudok dolgozni. Szóval azért nem dobálóznék a fene nagy önállósággal, ha ennek az az ára, hogy nem tudom elkezdeni az egyetemet. Ezért döntöttem amellett, hogy mindenképp elfogadtatom anyuval a döntésem, de még nem tudom hogyan. És leszögezném, hogy erre a hogyanra keresem a választ, tehát ha valaki ideírja, hogy nagykorú vagyok, nem szólhat bele anyám, az nem egy válasz, ezzel én is teljesen tisztában vagyok, de az ezzel járó esetleges negatív következményeket nem tudom bevállalni. És azért csak anyut kell meggyőzni, mert apu mindig vele ért egyet.

Amúgy a melóról semmi extrát nem kell elképzelni, anyunak semmi baja nem lenne vele, ha közelebb lenne. Egy kisebb szállodában lennék éjszakai recepciós egy hónapig, viszont tőlünk elég messze van. Szállást és egyebeket biztosítanak, szóval ezzel nem lenne gond. Illetve fixen nem átverés, tulajdonképpen egyik kollégiumi szobatársam családjának a vállalkozásáról van szó, és így lettem beajánlva, főképp azért mert olyan embert keresnek, aki beszél két idegennyelvet. Anyunak főleg az nem tetszik, hogy egy hónapig nem jövök haza, mert ő szeret mindenféle dologból arra asszociálni, hogy én utálom őket, igazából gyűlölök otthon lakni, és én ezért elválalnék egy olyan munkát, amit biztosan utálnék, mert nem szeretek emberekkel foglalkozni (ami egyébként ebben a formában nagyon erős túlzás), na és persze ebből is eljutott eddig az asszociációig. Ebből pedig lett egy leginkább közepes vita(avagy ő kiabált, én meg lestem, hogy mi van), hogy ha én ennyite utálok otthon lakni, akkor vállaljam el nyugodtan, takarodjak el otthonról, de akkor végleg, rájuk ne számítsak.

Azóta kicsit nyugodtabb a helyzet, de még szóba hozza néha, próbál arra hivatkozni, hogy de ha megyek akkor ott kell hagynom azt a melót, ami helyben van, és tavaly nyár óta dologozok ott suli mellett. Nyilván az egy hónap távolléten van a hangsúly, ez a van egy munkám, amit szeretek és ott kell hagyni szálról szerintem ő is tudja, hogy hülyeség, márpedig azért, mert nyáron is, és suli mellett is többet voltam úgymond home officeban, mint amennyit nem, a feladatköröm nagyobb része nem is igényel személyes jelenlétet, teljesen rugalmasak, ugyanúgy le tudom beszélni, mint suli+koli melletti időben, hogy arra az egy hónapra csak olyan munkát bízzanak rám, amit távolról is el tudok végezni.

Szerintem amúgy az a fő baj, hogy egy hónapig még nem voltam távol otthonról, koliba max az volt, hogy kötelező hétvégi program esetén két hétig voltam bent, amúgy meg minden héten hazajöttem, mert nem lehet hétvégén egyéb esetekben bent maradni. Valamikor el kell fogadtatni, hogy egy hónapig nem jövök haza, mert ha egyetemre megyek, nem hiszem, hogy haza fogok járni minden hétvégén, és van egy olyan erős sejtésem, az erre utaló jelek miatt, hogy anyu szerint onnan is majd hetente hazajárok, szóval jó lenne hamar túlesni ezen a hetekig nem jövök haza című vitán.

Szóval mit javasoltok, hogy érjem el, hogy ezt elfogadja?