Falazzak tovább anyának, ha ezzel elkerülhetem a veszekedést?

(2es vagyok)

Apuddal beszelj hogy vagy valljon vagy hagyja abba mert anyud mar nem fogja ot szeretni es ezt elkell fogadnia

A szüleim réges régen elváltak, még kiskoromban. Apám mindig felhozta a témát, hogy anyukám hogyan tolt ki vele, semmizte ki. Nem történt ilyen, de nem számít. Ez engem mindig zavart, hogy minek hozza fel állandóan, nem voltam ott, max elmondhatom anyum oldalát, de nincs értelme mert azt is kiforgatja. A lényeg, hogy 30 vagyok, és egész idő alatt felhozta, most nyáron elégeltem meg.

Valami ilyesmit mondtam neki:

"Nem érdekel, hogy ki mit csinált, ez csak rád és anyura tartozik. Ha ennyire meg akarod beszélni, rendezd vele. Én a lányod vagyok, és a mi kapcsolatunkban csak te meg én vagyunk, és ha arról szól a MI kapcsolatunk, hogy az anyám mit tett vagy nem tett a múltban, akkor rossz a kapcsolatunk. Szeretném, ha többet nem hoznád fel, hanem a mi kapcsolatunkat építenéd, ha szeretnél velem jóban lenni. Én többet nem vagyok hajlandó erről beszélgetni, ha felhozod, leteszem a telefont, vagy fogom magam és kisétálok az ajtón. És akkor gondolkodhatsz majd rajta, hogy ki miatt nem beszélek veled."

Többet nem hozta fel.

Azt tudni kell: apukád rossz stratégiát választott: ordibálással senkit nem lehet hűségre kötelezni, viszont minden egyes ilyen alkalom egy egy lépés az eltávolodás irányába!

A féltékenység mindent megöl: érzelmet, családot, szerelmet és szeretetet egyaránt!

Mi 3 évig boldogan éltünk. Aztán a párom egyre inkább féltékeny lett. 8 évig üvöltözött hetente velem úgy, hogy eszem ágában sem volt megcsalni! (és nem is csaltam meg!) Aztán egyszer betelt a pohár: ha nyolc évig ártatlanul hallgattam a műsort, akkor legalább oka is legyen: és lett szeretőm: nem egy, hanem mindjárt kettő. Most is megy az üvöltözős műsor, csak már nem zavar. Most már van oka is.

Nem válok el, mert a ház az enyém, neki nem lenne hova mennie...

Pedig már nem szeretem - mindent kiölt belőlem az utóbbi nyolc év ordibálásával!