Milyen módon tudnám felvázolni a szüleimnek, hogy össze szeretnék költözni barátnőmmel Szegeden, hogy ott vállalhassak munkát amíg ő egyetemen van, anélkül, hogy veszekedés lenne belőle?

Anyu, apu, május elsején osszekoltozom a Szilvivel Szegeden.

Ennyi. Nem kell ragozni. 22 éves vagy.

Kamu.

És abban a 4 évben el voltál tartva? Na, persze. 😂😂

2!

Aztán miért ne lehetett volna eltartva?

#3

Mert mondjuk dolgozik. Ugyan már, nincsenek olyan hülye szülők, akik eltartanák úgy a gyereküket, hogy közben dolgozik, pontosabban, élősködik.

4-es: de vannak, például a nagyszüleim is egy évig eltartották az anyukámat, hogy tudjon egy kis pénzt gyűjteni. Csak amit a kérdező szülei művelnek, az nem normális, amilyen ingatlanárak vannak, kb. 60 éves koráig otthon lakhat, akkor meg már úgyis meghalnak a szülei és akkor kár volt spórolni...

Az első írta jól, ennyi. Ne a szülők döntsék már el, hogyan élsz.

Nem kérdés, hogy amíg itthon van a gyerek, eltartjuk, gyűjtsön lakhatásra.

De őszintén nem örülnék neki, ha aztán az lenne belőle, hogy lehetővé tettük a gyűjtést, ő meg elveri albérletre az első pipivel.

Az összeveszést egyetlen dologgal tudod elkerülni: ha továbbra is szó nélkül hagyod, hogy a szüleid hozzák meg az életeddel kapcsolatos döntéseket - helyetted.

Ha Szegedre akarsz költözni, menjél! De azért azt a helyedben mérlegelném, hogy előbb munkát keresnék ott, és nem rúgnék fel mindent úgy, hogy a már összegyűjtött pénzt kezdeném felélni, mint ahogy azt is, hogy mi a b-terv. A barátnőddel teljesen más életmódot fogtok folytatni, ha Te dolgozol, ő meg tanul, ő valószínűleg keresőképtelen is lesz, ebből pedig adódhatnak olyan feloldhatatlan konfliktusok, amelyek gyorsan szakításhoz vezetnek, és akkor lehet, hogy a szegedi élet már nem lesz olyan vonzó. A szüleiddel tuti a konfliktus, ha nekik az az egyetlen elfogadható életmód, hogy otthon, a gyerekszobádban gyűjtögetsz, ezért felvethetnéd, hogy a pénzt, amit eddig a segítségükkel gyűjtöttél, és amiért nagyon hálás vagy, nem piszkálod, de szeretnél végre önállódosni, valóban élni, saját lábra állni, mégha ennek az is az ára, hogy lassabban jön majd össze a lakásravaló.