Hogy kezeljem anyámat?
Kénytelen vagyok vele együtt élni addig, amíg nem tudok magamnak egy másik lakást venni, hogy elköltözhessek. Szeretem, de már nagyon sok mindenben találom bosszantónak a dolgait.
Folyamatosan korlátoz.Ha pl főzni akarok, nem engedi. Ha lemosni az ablakot, akkor megmondja az időpontot, mikor szabad. Ha elmegyek például, hogy ügyeket intézzek, rögtön nekem szegezi a kérdést mint egy kis kapitány: Minek megyek? Miért megyek? Hova megyek? Ezt követően, ha úgy gondolja, hogy nekem (szerinte) felesleges találkoznom pl a konzulensemmel, azonnal elkezd lebeszélni. Kikapcsolódni egyáltalán nem járok. Ősszel eltökéltem, hogy ez másképp lesz, változtatok. Most a következő hónapban egy nagyobb rendezvényre készülök, és végre találkozhatok az online megismert barátaimmal is akiktől nagy távolságok választottak el. Látom rajta, hogy nem tetszik neki, a gondolat, hogy ezt meg mertem lépni. Amikor bejelentettem, hogy szállást foglaltam rögtön passzív agresszív módba váltott.
Ha barátkozok akkor a barátaimban lát szálkát. Folyamatosan azt mondja, nem bízhatok senkiben, ne legyek szívélyes, mert nem kapom vissza azt amit adok stb.
Párkapcsolat témájában még most akarom a szárnyaimat bontogatni. Fogalmam sincs, hogy lehetnék valakivel együtt, úgy, hogy ő ne szóljon bele negatívan. Ez miatt is szorongok.
A mártírságától is már a plafonon vagyok. Mindenkit hibáztat, mindenki őt bántja, és mindenki hibás, hogy ő ilyen sorsra jutott.Minden ember gonosz, megbízhatatlan.
Szeretném vele megértetni, hogy felnőtt emberként jogom van önállóan élni. Szeretnék rá hatni, hogy belátóbb legyen.
Kedves 9! Néha dühömben utalok erre, hogy ő az aki tőlem függ, de sajnos így a kapcsolatunk romlik meg, mert úgy érzi fenyegetem.
Szeretném megérteni, jó lenni hozzá, mert tudom, hogy a "tiszta" pillanataiban,mikor ráeszmél nem csak bennem van az összes hiba, de benne is van bőségesen, kicsit elhagyja ezt a viselkedést. Az a baj, hogy nagyon magányos, és igaz, hogy rengeteg rigolyája van, de azt is érzem ebben a fajta viselkedésben, hogy a félelem is motiválja. Attól fél, hogy elveszít, mint azt a gyereket, akinek most is lát. Inkább kétségbeesettnek látom, amikor ilyen a viselkedése. Mintha tagadná maga előtt, hogy felnőttem, mert neki ez a magányt jelentené. Szeretnék rajta segíteni, de sajnos a feszültség gyakran akkora, hogy már nem tudok tiszta fejjel gondolkodni. Nagyon bosszantó tud lenni, de ő is szenved magától. Látom.
Kérdező, te hülye vagy. Leírom még egyszer, hátha nem volt tisztán olvasható: Kérdező, te hülye vagy.
Anyádnak nincs tulajdonjoga vagy haszonélvezete az ingatlanon, de te hagyod, hogy megmondja, mikor moshatsz ablakot. Azaz csicskáztat, rajtad vezeti le a feszültségét, amj nem éppen felnőtt emberre vall. Felteszem a rezsit felesben fizetitek és a programodra a szállást is saját keresetből fizeted. Ilyen korú és állpotú embernél az anyjának a dolgaiba nem hogy beleszólni nincs joga, de nagyon még tudni sem a dolgairól. Csak annyit, amennyit te meg akarsz osztani. És itt a csavar a sztoriban. Anyád egy zsarnok feletted, akivel nincs jó kapcsolatod, bármennyire is szeretnéd és te pitizel neki, ahelyett, hogy helyre tennéd. Ha ugyanis most nem teszed helyre (akármennyire is lesz sz@r a légkör egy - jó - darabig), és tanul meg ő veled és általad normálisnak lenni, mire te lelépsz, akkor utána esélye sem lesz a rigolyás zárkózottsága mellett megjavulni és társra találni.
Most te vagy vele szemben felnőtt pozícióban. Cselekedd meg azt, amit mindkettőtök - de főleg az ő - érdekében kell, akkor is ha ez neki nem tetszik, neked meg kellemetlen. Tudod, mint a gyerekeknél.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!