Hogy éljek azzal, ha a gyerekem állandóan érezteti, hogy kevés, sz--r vagyok?

Az apja havonta egyszer, max. kétszer viszi el magukhoz. Olyankor 2-3 új játék várja ott, vagy a játékboltban határtalan vásárlás egy külön program a gyerekkel. Nincsenek szabályok, korlátok.

Ha nem akar 2 napig fürdeni a gyerek, hát nem fürdik. De ha éppen a fél doboz habfürdőt belenyomná a kádba, nyugodtan. Ha nincs kedve aludni, nézzen tv-t hajnalig, hát hétvége van. Mindig az van, amit a gyerek szeretne, mindig van torta, süti, nasi és 2-3 "fancy" program. Nincs rászólva semmiért.

Ezzel szemben rám hárul az összes nevelési feladat, én vagyok, aki megregulázza, mert éppen a szekrény tetejére próbálna felmászni, vagy mert majdnem kiszalad a kocsi elé az útra. Nekem nincsen több milliós fizetésem, mint az apjának. Nem tudok vele folyamatosan játékboltba járni, megvenni a 40-50 ezres legokat "csak úgy", mert éppen elsétálunk a játékbolt előtt. Valamint a mértékletesség híve is vagyok, feleslegesnek érzem megvenni azt, amivel tudom, hogy úgyis csak pár napig játszana, majd menne be a többi játék közé a játéktárolóba.

Mivel a pénzt be kell osztanunk, próbálok spórolni, tudatosabban költekezni. Pl. ha hétvégén elmegyünk sétálni a környéken, közben sütizünk egyet, az simán van 2-3 ezer forint. Utána már nem fogok vacsorára is étteremben enni, vagy onnan rendelni.

Az apja amúgy semmiben nem segít, mindenre az a kifogása, hogy ő dolgozik, oldjam meg (ja, mert én nem dolgozom ugye... dehogynem). Hiába kértem azt is, hogyha elviszik a gyereket, legalább valamilyen szabályrendszer legyen, mert miután visszahozza, napokig undok, kezelhetetlen. Nem, ők biztos nem fogják hallgatni otthon a hisztit, nem azért viszi el... Meg hogy örüljek inkább, hogy foglalkozik vele.

Szóval nem tartom jó apának, a gyerekem szemében viszont ő az isten, mert ott mindig játékboltozás a program, ha akar, reggelire ehet tortát is, ott nincsenek szabályok, nincs rá szólva. És ezeket már el is mondja, folyamatosan hallgatom, hogy én miért nem vagyok olyan, mint az apja barátnője, miért nem vagyok kedves. Legutóbb mikor mondtam, hogy nem kaphat két db mákszemnyi aprósüteményt 1000 forintért, közölte, hogy én nem szeretem akkor. Közben pedig érte dolgozom, mindent azért teszek, hogy neki jobb jövője lehessen.