Miért tartozom neki azért, mert az édesanyám?

Amióta fiatal felnőtt vagyok, elköltöztem, és próbálok önálló életet élni, édesanyám úgy érezteti velem, mintha nekem kötelességem lenne mindig mindenben rendelkezésére állnom. Neki nincs autója ill. jogsija. Nekünk a párommal van autónk, de a páromnak van csak jogsija. Ha megyünk esetleg hozzá, az alap hogy vigyük el ide-oda stb.. Ha esetleg néha nemet mondok, mert épp más dolgunk van, akkor sértődés megy. Néha úgy érzem, mintha taxi lennénk. Meg egyéb dolgokba is látom jelét, de nem akarok ilyen hosszan írni. A lényeg, hogy többször is érezteti, és többször mondta is már, hogy ő sokat szenvedett hogy fel nevelhessen. Én nagyon köszönöm neki. De nem telhet az egész életem abból, hogy neki segítek mindig mindenben. Nyilván ha egészségügyi okok kívánják ezt majd, ott leszek, és segítek. De még ő is fiatal, dolgozik, nem szorul rám ilyen szinten. Sajnos a 0-ról indultam bele a világba, dolgozom elég sokat, hogy felépíthessek valamit a jövendőbeli családomnak. De sokszor nem érti meg, hogy van nekem is más dolgom ahelyett, hogy pl boltba menjek neki munka után, elvigyük dolgozni, vagy esetleg hazahozzuk, stb.. Lehet én vagyok az önző, és mindig amit kér, szó nélkül csinálni, mert az édesanyám. Nem tudom, mi a normális máshol?! Szerintetek jogos az elvárása?