Hogyan tudnám túltenni magam édesanyám halálán?

"[...] úgy gondoltuk, ott majd jobban fogják ápolni, etetni [...]."

Nem rosszindulatból vagy nemtörődömségből adtátok be, gondoztátok, ameddig erőtőkből tellett, ezzel is csak a legjobbat akartátok neki. A jövőt pedig nem láthattátok előre. Megtettétek, amit lehet.

Emellett ha úgy érzed, megakadtál a gyászban, érdemes lehet egy szakembert felkeresni.

Nálatok is meghalt volna, ezen ne emészd magad.

Mi is amíg tudtuk gondoztuk anyát, aztán kórházba került (12 voltam akkor), ahol három hét után intenzívre került.

Egyszerűen addigra teljesen tönkretette a betegsége, és mindenképpen belehalt volna.

Persze, nálatok is meghalt volna, itt nem ez a baj... Nem amiatt kell fájjon a fejed, hogy pár hónappal korábban vagy későbben halt meg a környezetváltozás miatt!

Hanem itt nyilvánvaló, hogy magad is tudod, csúnya dolog volt, hogy beadtad, és nem törődtél tovább vele. Az idős emberek többsége nem arra vágyik, sőt egyenesen tiltakozik az ellen, hogy beadják idegenek közé, és idegenek "gondozásában" haljon meg. A legtöbben úgy vannak, hogy ha nincs is szakszerű segítség, mégiscsak jobb otthon, és egyszer csak csöndben meghalni...

Te pedig tudhatod, hogy a mai Magyarországon nincs olyan, hogy ezekben a bizonyos otthonokban profi és lelkiismeretes dolgozók lennének... Nekik az a munka ugyanolyan idegtépő, mint neked... Kevés a fizetésük, és ők is csak letudják a napi 8 órájukat. Azt is ki becsületesebben, ki kevésbé.. Tisztelet a kivételnek... Mégis ki ellenőrzi őket?!

Szóval nem csoda, hogy bánod a dolgot.

Egyedül annyi van, hogy vissza az időben nem tudsz menni és változtatni.

Az viszont elég valószínű, hogy tényleg nem ezen múlt, hogy mikor halt meg anyukád.

Az otthonba adás ténye bajos. Mondjuk valamilyen szinten meggyónhatod ezt, ha te magad jelentkezel egy otthonba, hogy ott dolgozzál! Mutasd meg, hogy lehet ezt jól csinálni! VIgyázz gondosan néhány bent lévő idős emberre, és adózz ezzel anyukádnak és az emlékének!

Az otthonban dolgozók sem tudnak csodát tenni. Már úgy vittétek be, hogy nem tudott rendesen enni és felkelni sem tudott. Ők mindent megtettek amit tudtak és még 1,5 évig élt. A betegséget ők sem tudják eltüntetni. A fekvő betegeknél sajnos előfordul a tüdőgyulladás. Ne emészd magad, nem biztos, hogy ha otthon marad tovább élt volna. Gondolj arra, hogy neki màr nem fáj.

Nem tudod, hogy milyen évekig úgymond tehetetlenül feküdni bezárva a saját testedbe. Gyászold meg anyukádat, de ne rágódj a mi lett volna ha kérdéseken, ettől nem jön vissza és neked sem lesz jobb.

Most komolyan, az itt válaszolók hányan ápoltak otthon haldokló hozzátartozót? Nagy szólamok, hogy eldobták, lelketlenek,de valószínűleg soha nem kellett nekik beteg embert etetni, pelenkázni, emelgetni.

Évekig ápolták otthon, de van olyan állapot mikor már a hozzátartozó nem kompetens, mikor szakszerű személyzetre van szükség.