Egyedül élek, felnőtt ember vagyok, de mégis minden nap anyukám be akarja osztani az időmet?

Minden napra kitalál valamit. Hol ebbe a boltba vigyem el, másnap kitalálja, hogy a másikba akar menni. Vigyem el ide vagy oda munka után. Adjam fel a csekkjeit vagy utaljam át őket.

Vagy igazán elmehetnèk és kitakaríthatnèk náluk. Vagy vigyem el ezt ide, vagy azt oda, stb...

Nem arról van szó, hogy nem megyek el szívesen és nem csinálom meg, de hogy minden nap munka után kitalál valamit, az már kicsit megterhelő.

Amikor nem-et mondok, akkor meg jön a sèrtődès, hogy jó, akkor majd ő akkor elmegy gyalog vagy feladja ő. Vagy jönnek az üzeneteket, hogy akkor melyik nap lenne nekem jó és tudnám elvinni.

És még akkor én érzem szarul magam.