Titeket segítenek a szüleitek?
Csak kíváncsi vagyok. 22 éves vagyok, van egy 2 éves kislányom, már 18 évesen elköltöztem otthonról, párommal együtt. Még nagyon az elején vagyunk úgymond a nagybetűs életnek, kijövünk anyagilag önállóan, de kissé nehezen. Arra lennék kíváncsi, ilyenkor a szülők segíteni szoktak mikor már nem lakik otthon a gyerekük?
Tudom, hogy megosztó ez a kérdés és teljesen egyetértek azzal, hogy ha a gyerek felnőtt és külön utakra lépett, ráadásul gyereket vállalt, akkor igenis álljon meg a saját lábán és nem köteles segíteni a szülő.
Viszont már én is szülő vagyok és őszintén szólva ha lányom majd felnőtt korában elköltöztik és nehezen áll lábra, akkor én biztos, hogy segítem majd anyagilag, hiszen tudni fogom, hogy annyi idősen nekem is nehezen ment.
Apukám nagyon jól keres, jó viszonyt ápolunk, viszont mindenre szivesebben ad ki pénzt minthogy néha segítsen kicsit. Ismétlem, nem várom el tőle!! Csak jól esne legalább egy kérdés, hogy "jól álltok anyagilag? Van kajátok?" ilyen tipikus szülői kérdés mikor a gyerek fiatalon költözik el..
Sok ismerősöm aki velem egyidős, mindig mondja hogy Apukája vagy anyukája bevásároltak neki, besegitettek az albérletbe, mert sok volt a kiadás stb stb.
Ki hogy van ezzel?
(mielőtt valaki ideköhögne valami rosszindulatút, tudom, hogy csak is az én felelősségem, gsereket vallaltam, stb stb, ez csak egy kérdés, ha nem tetszik ne válaszolj)
#70
Nagyon rendes apukád van! Nincs is hasznosabb és bölcsebb dolog az apai jó tanácsnál :)
#71
Sajnálom, amiért olyan korán el kellett kezdened dolgozni és gondolom így a sulit sem tudtad megvalósítani,de nagyon ügyes vagy amiért a sarkadra álltál! Párom szülei is pont ilyenek, szeretem őket, de sajnos ez nem egy jó dolog
A középső fiam 43 éves. Ő vitte a legkevesebbre. Neki anyagilag is be kell segítsek rendszeresen, minden hónapban utalok 100 ezer forintot a számlájára. A kicsinek és a nagynak csak alkalmanként. Ha valami nagyobb dolgot szeretnének, akkor én állom a felét.
[A szocializmusban irodista szülők gyermekeként nőttem fel. A szüleim nem voltak megbecsülve anyagilag. Volt eset, hogy egy darab májkrém konzervet hárman vacsoráztunk meg sok kenyérrel, annyira csórók voltunk. Egész életemben amiatt fejlődtem, hogy vénségemre ne legyek csóró, és a gyerekeim - észszerű határok közt - bármit megkívánhassanak.]
#74
Nagyon megható, hogy még annyi idősen is gondoskodik a gyerekeiről. Igazán törődő szülő és ez jó példája annak, hogy miért lehet olyasvalakiből is jó szülő, aki nehéz körülmények között nőtt fel.
Idősebb koromban én is ilyennek képzelem el magam :) én is segíteni fogom a lányomat amíg csak élek.
#76 erre a részére szándékosan nem tértem ki, én a kérdésemben is inkább a szülői oldalra vagyok kíváncsi, hogy melyik szülő mennyit törődik általánosságban a gyerekeivel.
Az már egy másik tészta, amikor a gyerek, illetve felnőtt nem elég önálló ahhoz hogy fent tudja tartani magát és be kell segítsen a szülő. De nekem jól esik olvasgatni, hogy vannak ilyen rendes, törődő szülők, akik szeretetből segítik a gyereküket, szerintem önmagában ez nagyon kedves dolog :)
"De nekem jól esik olvasgatni, hogy vannak ilyen rendes, törődő szülők, akik szeretetből segítik a gyereküket, szerintem önmagában ez nagyon kedves dolog :)"
bizonyos hatarokig persze, segitse a szulo a gyereket. de azert alapvetoen a cel az lenne hoy az a gyerek onallosodjon es ne szoruljon ra a segitsegre
"én is segíteni fogom a lányomat amíg csak élek."
Ha tudod majd egyáltalán.
Ha kell, akkor magunknak nem veszünk meg ezt azt, hogy neki ezer százalékosan mindene meglegyen, pont azért, mert nekünk nem volt.
csakhogy ez egy iszonyú rossz üzenet a gyerek felé, majd rájössz később.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!