Titeket segítenek a szüleitek?

Lehet én vagyok modern felfogású, de nem szülnék nyomorba gyereket. Ennek fényében tök mindegy, hogy valakit segít-e a szüleje, elvi kérdés, hogy mikor és hogyan szülsz.

Ha te ezt úgy vállaltad be, hogy közben szükséged van a szüleid támogatására, akkor baromi nem voltál készen állva a gyerekre. Így a helyedbe nekem pofám leszakadna, ha kérnem kellene a szüleimtől pénzt.

De ez nyilván csak az én véleményem, le is leszek pontozva. De az önállóságra nevelés számomra azt jelenti, hogy megfontolt körülmények közé pottyantok gyereket.

"őszintén szólva ha lányom majd felnőtt korában elköltöztik és nehezen áll lábra, akkor én biztos, hogy segítem majd anyagilag, hiszen tudni fogom, hogy annyi idősen nekem is nehezen ment."

Ne haragudj, de ilyen felelőtlenül nekiindulva a gyerekvállalásnak valószínűbb, hogy mire odaértek, egy forintot nem tudsz majd adni a gyereknek, mert te sem fogsz úgy állni. Aki hamar vállal gyereket, az sokszor még a saját biztos megélhetését sem építi ki, mire felnő a gyerek, nemhogy neki spóroljon és őt segítse.

Pláne, ha apuka is lelép közben, ahogy lenni szokott, tisztelet a kivételnek.

Édesanyámmal nem volt jó a kapcsolatom, nagyon labilis nő volt mióta apám elhagyta és sajnos az alkoholhoz is hozzányúlt. Kitett engem a lakásból, váratlanul, mihelyst 18 éves lettem, így gyorsan kellett lépnem

Jaja, és tőle várod, hogy megkérdezze, van-e mit enned? Vicces.

Az én szüleim nem támogattak semmivel, pedig 18 évesen a tanuláson járt az eszem, nem a gyerekcsináláson.

Ha lesz gyerekem, ahogy tudom, támogatni fogom tanulásban, egyetemmel kapcsolatos kiadásokban, még egy önerőt is megpróbálok félretenni neki.

A gyerekvállalását viszont nem finanszíroznám, ugyanis lakni kell valahol, végzettség szükséges, de a gyerek 18-20 évesen nem létszükséglet! Ha ő mégis úgy dönt, hogy neki gyerek kell, akkor azt oldja meg maga.

"Egyébként nem értek egyet azzal, hogy ha valaki korán vállal gyereket és inkább egyszerűbb munkahelyre megy dolgozni, az nem érdemli meg a segítséget :) nem jelenti azt hogy felelőtlen"

Szerinted nem vagy felelőtlen????

Nem az egyszerű munkahellyel van baj, hanem úgy az egész helyzettel, amibe gyereket vállaltál.

Egy 1 szobás(!) lakásba, holott mint írod, még ezt is nehezen tartjátok fent ketten, úgy hogy nem is várható az anyagi helyzetetek javulása, tekintve, hogy se végzettséged, se munkatapasztalatod, és bármi történik, nincs hova menned lakni a gyerekeddel.

Most azt el sem mondom, mi a véleményem arról, hogy 13 éves korod óta pasid van, mert még kitiltanak, alkoholista szülő, kanozó kislány, aki a semmire szül... no comment.

Tudod, ki kell ábrándítsalak, de úgy vállalni gyereket, hogy ketten épp csak kijöttök, baromi nagy felelőtlenség. Jó, tudom, téged sosem fog elhagyni a pasid, mert nem olyan, blabla, de akár az is megtörténhet, hogy holnap meghal koronavírusban vagy elcsapja egy kOcsi és tolószékbe kényszerül, akkor éhen haltok a gyerekkel együtt?

Úgy gondolkodni, hogy velünk semmi nem történhet, ezért nem is gondolkodunk előre, a legnagyobb felelőtlenség a világon. Főleg egy gyerekkel szemben.

Tudod, én is elköltöztem 18 évesen, mert szintén rossz kapcsolatom volt az anyámmal, de nem gyereket vállaltunk a (most már) férjemmel 20 évesen, hanem keményen tanultunk és dolgoztunk és spóroltunk. Így mondjuk nem is kellett kérdéseket kiírogatnunk ide.

Ti majd 30 évesen is egy szobában fogtok lakni a gyerekkel? Biztos nagyon hálás lesz, hogy a semmire vállalatok.

Apukája vagy anyukája

bocsi.