Akik itt rendre olyan válaszokat írnak a kérdezőknek hogy a szüleik nem családtagok, csak a házastárs és a gyerekek, azok rossz családokból jönnek?

Kb mindenki számára a csalad alapvetően a szülők és a gyerekek. Az én családom a férjem és a gyerekem, anyám a tágabb családomba tartozik bele. Elsősorban a férjem és a gyerekem kell néznem, ha valamiről szó van, elvégre velünk élek, az ő mindennapjaik része vagyok.

Normális, jó családból származó, egészséges mentalitasu nő vagyok.

Ha házastársaddal külön laktok, akkor külön család vagytok. Ez teljesen evidens, nem tudom, mit kell rajta ragozni.

Egyébként szerető, összetartó családból származom. Szüleimmel normális a viszonyom. De ők ketten egy másik család, hisz nem együtt lakunk, nem élünk velük vagyonközösségben. Akivel igen, az a feleségem és a gyerekeink. Ők az én családom.

Ámde!

Az, hogy a szüleim nem az én családom, az nem jelenti azt, hogy ne törődnék a véleményükkel, érzéseikkel. Viszont nem törődnék azzal, ha meg akarnák mondani milyen színű szőnyeg legyen a szobánkban vagy hogyan neveljük a gyerekeinket, vagy lecseréljem-e az autómat. Sőt, rossz néven is venném, ha ebbe bele akarnának szólni, de szerencsére ilyenről szó sincs.

Talán pont ezért szeretetteljes a viszonyunk. :-)

4!

Nyilván nem. Pl én külföldön élek. Szeretem anyámat, de pár évente találkozom vele eloben a távolság miatt. A szűk családom a férjem és a gyerekem. De amúgy is, sosem hallottad még, hogy valaki sajat családot alapit?

"És ha a gyerekeitek már külön költöznek, akkor onnantól ő sem lesz a szűk családotok része?"

Igazából nem.

Amíg csak albérletben lakik máshol és minden vasárnap nálunk ebédel, addig határeset. De ha párjával költözik össze, onnantól mindenképpen ők külön család.

De nem érdemes a megnevezéseken lovagolni. Az a kérdés, hogy a kérdező hova akar kilyukadni azzal, hogy ezt tudakolja.

7!

Nyilván.mi ezzel a problema? Minden szülő tisztában van vele, hogy egyszer kirepul a gyereke és önálló életet él majd, aminek ő nem lesz a mindennapos része.