Hogyan kezelitek a kritikát?

Magadnak tanulsz! Nem neki!

regen azt hittem,hogy a szuloknek mindig igaza van. Meg az a szentírás.

De kesobb rajottem,hogy ok is tévednek. Alakitsd ugy az eleted ahogy neked megfelel. Ne akarj mindig mindenkinek megfelelni.

Kérdezd meg tőle, hogy milyennek kellene lenned, hogy büszke legyen rád. Mit kellene elérned, hol kellene tartanod? És vajon ő ezeket mind elérte? Ő szeret a tükörbe nézni?

Valószínűleg olyasmit fog mondani, amit soha nem is érhetsz el, vagy nem érdekel. Nem tudsz neki megfelelni, akármit csinálsz. Gyászold meg a gyerekkorodat, gyászold meg, hogy neked nem volt jó anyád.

Aztán korlátozd a kapcsolatot. Amikor elkezd kritizálni, köszönj el.

"Gondolom ebben változás nem fog történni."

Ne várj változást.

Csináld azt, ami neked jólesik, fontosnak, kellemesnek és hasznosnak tűnik.

"de basszus, az anyukam véleményét nem tudom ignoralni"

Pedig kellene! Felnőni végre. Ne azért tanulj, mert anyunak tetszik. 26 évesen már nem az anyukájának kell imponálnia egy felnőtt embernek. Ha az az anyuka telhetetlen. A magyar népmesékben van egy jó kép erre, hogy "rostával hordták a bort". Szóval felesleges és értelmetlen energiapazarlás a részedről innentől kezdve bármi olyan, amivel Édesanyád nagyrabecsülését szeretnéd kivívni csak,, és nem a te céljaidat szolgálja egyben. Ő letapadt, és neki bármilyen teljesítményed kevés. Míg valaki el nem tudja magyarázni ezt neki. Ne akarj nagyra nőni az ő szemében. Inkább arra fordíts energiát, hogy a magad céljait valósítsd meg!

"Fordíts energiát azokra, akik erőssé tesznek. A gyengékre pazarolt energia a végzetedbe taszít." > Herbert Frank <

[Több hosszas beszélgetésem volt Anyósommal, míg végre le tudtam szállítani a Feleségemről. Hogy hagyja abba a kritizálást. Hogy neki semmi nem elég jó. Értse már meg, neki mások a lényeges dolgok. Nekünk nem azok a fontos dolgok, ami neki. Nagyon nehéz volt megértetni vele, hogy az az ő Édesanyjától örökölt mondás, hogy az a jó háziasszony, aki vékonyan hámozza a krumplit - az akkor volt igaz, mikor a háború volt, és krumpli hiány volt. Ma már a feleségem is kereső ember, és nem okoz gondot, hogy 5 dekával többet hámoz el a krumpliból. Megkeresi a rávalót, ne úgy kelljen már a feleségemnek a krumplit hámoznia, ahogy Anyukának az tetszik. Úgy hámozza, ahogy akarja. Szóval kemény, hónapokig tartó küzdelem árán sikerült megértenie, hogy az ő szempontjai nem a mi életvitelünkbe valóak. És nem lesz azért kevésbé értékes nő a feleségem, mert vastagon hámozza a krumplit. És leállítottam erről az állandó hibakereső, fitymáló üzemmódról.

De valakinek ki kellett állnia a feleségem mellett, mert ketten ezt ők nem tudták megoldani. Kedves kérdező, van kedvesed, aki el tudna beszélgetni Édesanyáddal a mai világról a védelmed érdekében?]