Hogy mondjam el anyának, hogy szeretnék elköltözni?

"Drasztikusnak nem mondanám, de könnyűnek sem. "

Senki sem állította, hogy könnyű. Az édesanyádnak sem az. A harag egyébként a gyásznak egy természetes fázisa, ha beleragad - és sajnos úgy tűnik, hogy beleragadt - akkor az baj, ahhoz tényleg szakmai segítség kell.

Az viszont, hogy egy év után a költözést fontolgatod nem csak mérhetetlenül sekélyes, hanem mint fentebb kifejtettem, meggondolatlan dolog is. Főleg, ha úgyis kollégiumba mennél 1-2 éven belül.

Kizárt, hogy apukád barátnője örülne annak, hogy odaköltözz. Most azt mondja, hogy persze, meg támogat, de ha valóban megtörténik, akkor nem fogja szeretni a szitut.

Az új nők mindig ügy kalkulálnak, hogy a gyerek az anyukánál marad, hiszen az estek 98%-ában tényleg így történik. Lehet, hogy 2 hetente kedves veled, de nem akar veled élni, az biztos.

Aha, tehát, azért, mert anyuci labilis, még a kérdező is menjen tönkre az ő hülyeségébe.

Bocs, akik ide kommentelnek, java részének fogalmuk sincsen, milyen olyan légkörben élni, ahol a másik folyamatosan negatív, szidalmazza a másikat, szomorú, stb. és szaksegítséget nem hajlandó igénybe venni, csak a másikat húzza le a szrba.