Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » A mentálisan beteg, leszázalék...

A mentálisan beteg, leszázalékolt testvérem már 30 éve édesanyámmal él. Mostanában egyre rosszabbodik az állapota, rendszeresen veri édesanyámat és a minden egyes nap lelki terrornak is kiteszi. Anyám maradni akar, semmivel nem tudom meggyőzni?

Figyelt kérdés

A helyzet komplikált. Testvérem most 50 éves, huszonéves korában szétdrogozta magát, mindent kipróbált amit lehetett, nem egyszer majdnem belehalt, és végül eljutott oda, hogy a zárt osztályon kötött ki, ahol paranoid skizofréniát állapítottak meg nála. Szabadon él jelenleg, nincs gyámság alatt, egy kívülálló biztos hogy nem mondaná meg róla, hogy beteg, csak ha eleget beszélgetne vele.


Havonta kötelező pszichiáterhez járnia, amit mindig meg is tesz, viszont mivel 20-25 éve ugyanazon emberhez jár, már-már baráti viszonyban vannak, nála mindig előadja a normális embert akinek semmi baja nincs, és mindig csak egy 20-30 percet beszélgetnek és nevetnek egy jót, majd felírja a szokásos gyógyszereit ( amit manapság egyre inkább ritkábban szed ), majd szépen elköszönnek.


Egészen 3-4 évvel ezelőttig viszonylag "normális" volt a helyzet. Anyámat már ekkor is szerette lelki terrorban tartani, de mivel szedte a gyógyszereit rendesen, ezért sosem durvult el a dolog. Ekkor még lehetett vele "rendes" hangvételű beszélgetéseket folytatni, anélkül, hogy mindenbe mániákus módjára belekötött volna. Ismét hangsúlyozom, egy beteg emberről van szó. Ha nem lenne ez, már rég más lenne a helyzet, nem vagyok gyáva lépéseket tenni, nem zárkózóm el a radikális megoldásoktól, csak anyám beleegyezése nélkül nulla hatásköröm van intézkedni bármiben is, innen a patthelyzet.


Testvéremről:


Egy alapvetően rendkívül művelt, okos, végzettsége szerint gépészmérnök, olvasott, tanult emberről van szó. Hihetetlen néha számomra, hogy mekkora tudása van szinte minden témában, legyen az tudomány vagy szépirodalom, történelem. Három gyermekem közül az egyiknek a keresztapja, és imád vele lenni. A gyerekekkel sosem kiabál, velük sosem kötekedik, pedig már mind felnőtt. Nagyon szeret velük beszélgetni, a maga érdekes stílusában. A gyerekek pontosan tudják, hogy bármilyen furcsa dolgot mond, inkább csak bólogassunk, ne kérdőjelezzük meg, mert beteg. Vallási fanatikus, delúziókban és téveszmékben éli az életét nap mint nap, viszont rendkívül ügyesen rejti el idegenek elől. Mostanában mondjuk az utcán is érdekesen viselkedik néha, szomszédjuk mondta, hogy néha csak megáll az út közepén 1-2 órán keresztül és oda vissza sétál 2 fa között. Ezért is aggódom érte és édesanyámért is. Mindkettőjüknek iszonyatosan rossz ez a helyzet, és anyám lenne az egyetlen ember aki esetleg be tudná fektetni újra, vagy elvitetni, de nem teszi.


Testvérem perspektívája a következő:

30 éve anyámmal él, sosem hagyja el a házat csak heti egyszer amikor boltba megy, vagy havi egyszer mikor a pszichiáterhez. Ezeken kívül a nap 24 órájában otthon van, semmit nem csinál csak fekszik begyógyszerezve ( már ha szedi ). Mostanában egyre inkább eltűnt a betegségtudata és nem akarja elismerni, hogy beteg, amit régen simán megtett. Mik a kilátásai? A hátralévő életében, vagy amíg anyám még velünk van, ott fog rohadni szinte egész nap és semmit nem tud ellene tenni önhibáján kívül. Kapja havonta a nagyjából 30 ezernyi nyugdíját, már nagyon rég mi tartjuk el a férjemmel. De mit lehet tenni? Mégiscsak a testvérem. Beszélgetni erről a témáról lehetetlen vele, higgyétek el, mindent próbáltam.



Édesanyám meg folyton átjön sírva, elújságolni, hogy aznap éppen miket csinált a testvérem, de ez már inkább csak mártírkodás, mert semmit nem hajlandó változtatni rajta. Átjön, hogy testvérem megint összetörte az összes virágát, lelökte a TV-jét, összetépte a nyugdíját, elhordta mindennek, rávágott egyet a kezére stb..., majd, mikor térdelve könyörgök neki, hogy költözzön már át hozzánk hiszen annyi hely van, vagy hogy vitesse már el testvéremet egy komolyabb pszichiátriára, sosem megy bele, mert akkor meg nem tudna a tudattal élni, hogy a fiával ilyet tett, meg mivan, ha már sosem engedik ki.


Nekem semmi rendelkezési jogom nincs ebben. Rendőröket nem hívhatok, vagy ha hívok is, semmi nem fog történni, mert anyám nem engedi. A mentősökkel és a pszichiáterével sem tudom elvitetni, mert arra is csak édesanyámnak lenne hatásköre. Beszélni már ezerszer próbáltam vele, hogy szedje már a gyógyszereket rendesen, elhiszem hogy nagyon rossz, de feküdjön be önként stb stb... Ilyenkor elküld a k...a anyámba, hogy neki semmi baja nincs, és elviharzik.


Én mindent megpróbáltam, tényleg, még írhatnék itt ezekről sok-sok oldalt, hogy minek teszi ki testvérem az édesanyámat, vagy hogy mennyi mindent megpróbáltam, hogy ez változzon.


De megmondom őszintén, amikor anyám ezredjére is átjön sírva, hogy vele ez és az történt, és ugyanúgy felajánlom neki a fent említett lehetőségeket és segítséget, akármilyen radikálisak is, csak csóválja a fejét. Nem látok bele a helyzetükbe, én sem tudom, ha a saját gyerekemről lenne szó akkor mit csinálnék a helyében.


Ezen a ponton már tényleg nem tudom, mi legyen. A helyzet csak rosszabbodni fog, ez biztos. Konkrétan nem tudok beleszólni amíg anyám nem megy bele. Várjam meg amíg eljön egy holtpont, és úgy megveri anyámat, hogy már nem fog tudni felkelni?


A "menj át és lásd el a dolgát emberesen, majd abból érteni fog" típusú hozzászólásoknak még egyszer kiemelném, hogy egy erősen beteg emberről van, és ez semmin nem segítene.


U.I.: Anyám teljesen beszámítható, egyáltalán nem demens, 100%-ban lehet vele mindenről beszélgetni ( kivéve testvéremről ), aktívan mozog és az agyát is rendszeresen edzi, így az nem lehet kiskapu, hogy anyám nem alkalmas arra, hogy megítélje a helyzetet az egészségügyi állapota és a kora miatt.



2022. jan. 31. 20:10
1 2 3 4 5 6
 21/53 anonim ***** válasza:
100%

Igen. Onnan tudom, hogy közvetlen rokonságban 94 éves nőbeteggel sem tudtak mit kezdeni. Komplett családok tudnak beleroppanni. És akkor jön a megállapítás: na, ezeknél is ki tudja, mi folyik a négy fal között. Hát a "normálisak" agyvize. Az folyik. És itt "csak" nyugtatók eszement kapkodása vagy éppen elhagyása volt a kezdet. Amit még csak észre sem lehet venni. Mire az ember elhiszi, hogy baj van, arra már nagy a baj.

Az alkoholistás meg csak ismerős, képzeld, alkoholistát meg egy otthon sem fogad. De elvonóra meg senki nem vitetheti. Passz.

2022. jan. 31. 22:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/53 anonim ***** válasza:
83%

#12 Hogy mik a lehetőségei?


A másik gyermeke felajánlotta, hogy hozzájuk költözhet. Pl ez egy lehetőség, hogy nem el együtt egy elmebeteggel. De ki is rakhatja. a házából, vagy ha őrjöng, ráhívhatja a mentőt, így legalább lesz bizonyíték arra, hogy nem százas a fickó. Értem én, hogy az anyja, én is anya vagyok. De itt simán benne van az, hogy a pici fia egyszer csak kinyírja. Vagy kinyír valaki mást. Pl a másik gyerekét stb. Azért észnél kellene lenni.

2022. jan. 31. 23:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/53 anonim ***** válasza:
91%
Én bizonyos fokig ismerem belülről ezt a dolgot. Szerencsére nem vagyok skizofrén, de hasonló cipőben járok. Itt arról van szó, hogy valamitől meg van bolondulva az idegrendszere, könnyen irritálódik, és nem ura az érzelmeinek. Nekem szerencsére nem súlyos ez, bár így is okoz problémákat, de a ti esetetekben ez már veszélyes, és rossz vége lesz, ha így hagyjátok. Valóban megoldás lehet az injekció, ismertem olyan skizofréneket, akiket kezeltek így, és ők nem voltak veszélyesek, maguk is elfogadták a kezelést. A másik dolog, hogy édesanyádat valahogy el kell tőle választani. Vagy a testvérednek kell egy külön lakást bérelni, vagy édesanyádnak kell hozzátok költözni, de ezt meg kell lépni. Könnyen lehet, hogy magában így is dühöngeni fog időnként, de ha egyedül megvan, akkor édesanyádat nem bántja. Ha anyukád huzódozik tőle, akkor kezedbe kell venni határozottan a dolgot, titokban megbeszélni vele, hogy átköltözteted, és megcsinálod. A testvéreddel pedig vigyázzatok. Én szerencsére nem vagyok ilyen súlyos helyzetben, de lehet, hogy nála már annyira erősek ezek az érzelmi kitörések, hogy bánthat valakit, ha éppen rájön. Remélem, megoldódik a helyzet. Sok erőt kívánok hozzá, én magam betegként is tudom, hogy iszonyatos teher egy mentálisan beteg ember a környezetére.
2022. jan. 31. 23:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/53 anonim ***** válasza:
94%
Még valami. Én elképzelhetetlennek tartom, hogy nem lehet tenni valamit, hogy orvosi kezelést kapjon. Aki ön- vagy közveszélyes, azt be lehet vitetni a zárt osztályra. Én is voltam ott, csak depresszió miatt. Ott megfelelő gyógyszereket kap, ha szükséges, injekciót is. Jellemzően pár hét vagy esetleg egy hónapig szokták benntartani a betegeket, amíg beállítják a gyógyszereket. Meg is tudjátok látogatni. Persze, nem mindegy, hogy a közeletekben lévő kórházban milyen az ellátás. Sajnos elég trágya hely a zárt osztály, legalábbis, ahol én voltam, de el lehet viselni. A kérdés az, hogy tudnak-e megfelelő kezelést adni, hogy utána ne dühösen jöjjön ki, mert akkor még veszélyesebb lehet. A főorvossal kellene beszélni, de kérdés az, hogy a ti közeletekben lévő kórházban milyen ember, mennyire jó orvos a főorvos. Vele kéne beszélni a helyzetről, mit tudnának tenni, és tudnák-e kezelni. #23-as voltam.
2022. febr. 1. 00:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/53 anonim ***** válasza:
94%

22# Az ilyen anyákat nem érdekli, ha a másik gyerekét kinyírja az elmebeteg. Nekem van egy az ismeretségi körben. Már gyerekkorában (10éves) késsel kergette a bátyját, az épp, hogy be tudta magára zárni a kamrát míg a szülő hazaért. Most öcsi 40+os és határozottan kijelentette a bátyjának, hogy meg fogja ölni. Úgy, hogy 20 éve nem beszélnek és látja évente 5X. Forralja, táplálja magában a gyűlöletet, elképzeli az emberölést, lejátsza fejben, kb. az élteti. A szülők kussolnak, az anyja mindig is imádta, kisfiam így, kisfiam úgy. Pedig vele is agresszív az a szemétláda, de úgy van vele ő élje túl, a többi nem érdekli. Szilágyi Istvánék jó példa, a felnőtt elmebeteg fiuk olykor közöttük aludt. Az anyja szeme láttára verte szét az apja fejét egy kalapáccsal, és utána az anyuka mentegette, hogy szegény fiúnak nem volt kiváltva a gyógyszer, csak amiatt történt. Előtte is elagyalta párszor az öreget, a sztori vége a bűnügyi hírekben ellenőrizhető.

A kérdező anyja ugyanez a típus, mint a fent nevezett kettő édesanya. Biztos van oka amiért ilyenek. A legkisebb baj -ha már kibeleznek valakit az ilyen szerető édesanyjukkal teszik, de sajnos általában más húzza a rövidebbet, ilyen bestiális módon bevégezve a földi pályafutást. Itt is a kérdező lesz a célpont, vagy a férje, ha elapasztják a pénzcsapot. Ha el is költözteti kérdező az anyját, csak hetek kérdése, hogy mikor engedi be a kisfiát amikor a kérdező nincs otthon. Az egyetlen megoldás ha az orvosa is tud az agresszivitásról, az állapotromlásról és a saját eszközeivel cselekszik. Ha ez nem, anyukára nem lehet számítani az tisztán látszik, így marad az ima. Azt is tegyük hozzá, hogy az anyára az vesse az első követ, aki 30 év elmebeteggel összezárva normális maradt volna.

2022. febr. 1. 00:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/53 anonim ***** válasza:
93%
#25: Igen, sajnos nekem is ez a félelmem. Sajnos elképzelhetőnek tartom, hogy bántja a testvéréket. A legjobb megoldás a zártosztályos kezelés lenne. Szerintem az hülyeség, hogy nem engedik ki soha. Addig tartják benn a betegeket, amíg muszáj, aztán kiengedik őket. Azt nem tudom, elmegyógyintézetek vannak-e még Magyarországon, és oda kiket rakhatnak be, de szerintem oda nem küldhetik, ha a család nem akarja. Ennek utána kellene kérdezni egy orvosnál, de anélkül, hogy a beteg tudna róla. #23-24-es voltam.
2022. febr. 1. 00:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/53 anonim ***** válasza:
26%

A Rivotrilnak és más gyakran felírt pszichiátriai szereknek a mellékhatása az, amit írsz!

Különösen ha iszik rá!

Olvasd el a betegtájékoztatókat!

2022. febr. 1. 06:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/53 anonim ***** válasza:
82%

A mi környezetünkben is van ilyen.

Családok mennek tönkre bele.

Anyuka mentegeti a drága fiát, csak közben azt nem veszi eszre, hogy a többi gyereke, férje tönkre megy bele.

2022. febr. 1. 06:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/53 anonim ***** válasza:
91%
Szerintem a pszichiáternél is el kéne érni, hogy ne egy baráti csevely legyen a kezelés. Akár felvenni videóra az őrjöngést. Nem tudom ennek van-e értelme, vagy ki lehet-e járni, hogy másik orvoshoz kerüljön.
2022. febr. 1. 07:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/53 anonim ***** válasza:
100%
Nehéz ügy. Szerintem első körben a pszichiáterével kellene beszélni, s elmondani, otthon a 4 fal között hogyan viselkedik a tesód. Ha anyukád nem teszi meg, te tedd. Tudnia kell, hogy bántja őt, tör-zúz, emiatt komolyan aggódsz édesanyád testi épségéért. Ennél többet sajnos egyelőre nem tehetsz.
2022. febr. 1. 10:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!