HOGYAN kezdődik a leszázalékolás? Mikortól számít egy pszichés beteg munkaképtelennek?

#1. És neked mi a problémád és hol dolgozol/dolgozol e?

Én olyat ismerek aki paranoiás skizofrén és le van százalékolva.

50,000 Ft a rokkantsági ellátása és dolgozhatna bárhol, ahová felveszik, de nem nagyon veszik fel sehová...

#2: szintén skizo volnék, de már 10 éve tünetmentes (gyógyszeres kezelés mellett), kívülről sem látszik meg rajtam, a tágabb környezetem sem tudja. Január óta keresek munkát. A munkakeresés nehéz műfaj, mert muszáj hallgatnom a betegségemről, hogy egyáltalán meghallgassanak ("szerencsére" van más betegségem is, ami messze nem hangzik olyan ijesztően, de arról is csak akkor és annyit nyilatkozok, ha célzottan rákérdeznek az interjún a leszázalékoltságom okára - még ha tudom, h jogilag nem kérdezhetnének rá).

Van egy szakmám, amiben dolgoztam 3 évig, van referenciám, nyelvvizsgám, ápolt, rendezett vagyok, képzésekre járok, de a munkáltatók többsége jellemzően (tisztelet a kivételnek) még mindig nehezen áll a témához, és legtöbbször portás, takarító, kávéfőző pozíciókat töltenek fel megváltozott munkaképességűekkel. Dolgoztam védett helyen is, sokakat ismerek, akinek bevált, én nem mennék még egyszer olyan helyre. Sajnos még a védett, kimondottan csak megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkahelyekre jelentkezéskor is találkoztam régebben diszkriminációval (ahol kerek perec megmondták, hogy pszichés betegeket már nem vesznek fel, csak szervi betegeket). Dolgozni meg kell, nekem nincs 40k a havi ellátásom, + nekem a munka mindig is sokat segített a mentális egészségem megőrzésében. (Bocs, h nem tudtam optimizmusra okot adó válasszal szolgálni.)

Hmmm... Nagyon köszi az őszinte és részletes választ. Sajnos az én ismerősöm nincs jó állapotban a kezelése ellenére sem.

Annyira nem is vészes, például sosem volt agresszív megnyílvánulása, azonban eltitkolni nem tudja a dolgot azért.

Illetve mivel depressziós is, vagy vannak olyan tünetei is, néha sajnos el is hanyagolja magát.

Elég szemétség, hogy a pszichés betegekhez még mindig így állunk a XXI. században is... Ha ilyen nehezen veszik fel az embereket, akkor legalább a rokkantsági lenne annyi, hogy azért valahogy el lehessen lenni belőle, egy minimum szinten. De a létminimum harmadát sem teszik ki ezek az összegek, éhenhalásra elég... :/