Normális ha ennyire rosszul kezelik a szülők, hogy egyetemi éveid alatt elköltözöl otthonról?

Első éves egyetemista vagyok. Kb. 250km- re van az egyetem az eddigi lakhelyemtől, ezért általában nem minden héten járok haza. 2 hetente, de legrosszabb esetbe is hàrom. Az hogy könnyen megtaláltam a helyem a számomra ismeretlen vàrosba, rosszul érintette anyukám, màr a kezdetek kezdetén hozzám vágta, hogy miért érzem ott ennyire jól magam, biztos azért mert ő nincs ott és utálom.

Az elején annyira nem vettem komolyan,és nem esett rosszul, de màra màr minden hazatérésemnél az érkezéstől a távozàsik folyton ez a témàja, hogy biztos alig vàrom hogy menjek vissza oda, mert utálok itthon lenni, mert utálom őt, mert nekem màr csak az az élet, mert én már csak oda akarok menni, és örülnék ha ő már nem lenne. Normàlis ha ennyire rosszul kezeli ezt egy szülő?

A legrosszabb érzés persze az, hogy próbálok mégtöbbet foglalkozni vele mint mikor itthon laktam, általában csak telefonhívàsok àltal tudom megtenni, de ott is ha nem èrek rá fél óràig telefonálni, azzal jön, hogy én utálom.