Normális ha ennyire rosszul kezelik a szülők, hogy egyetemi éveid alatt elköltözöl otthonról?
Első éves egyetemista vagyok. Kb. 250km- re van az egyetem az eddigi lakhelyemtől, ezért általában nem minden héten járok haza. 2 hetente, de legrosszabb esetbe is hàrom. Az hogy könnyen megtaláltam a helyem a számomra ismeretlen vàrosba, rosszul érintette anyukám, màr a kezdetek kezdetén hozzám vágta, hogy miért érzem ott ennyire jól magam, biztos azért mert ő nincs ott és utálom.
Az elején annyira nem vettem komolyan,és nem esett rosszul, de màra màr minden hazatérésemnél az érkezéstől a távozàsik folyton ez a témàja, hogy biztos alig vàrom hogy menjek vissza oda, mert utálok itthon lenni, mert utálom őt, mert nekem màr csak az az élet, mert én már csak oda akarok menni, és örülnék ha ő már nem lenne. Normàlis ha ennyire rosszul kezeli ezt egy szülő?
A legrosszabb érzés persze az, hogy próbálok mégtöbbet foglalkozni vele mint mikor itthon laktam, általában csak telefonhívàsok àltal tudom megtenni, de ott is ha nem èrek rá fél óràig telefonálni, azzal jön, hogy én utálom.
Anyád már ilyen marad. Meg kell tanulnod leválni és nem engedni. Már haláláig nyomni fogja a lelkiterrort, de neked nem szabad rá figyelned.
Most az egyetem miatt, később, hogy miért nem költözöl haza, miért nem ott dolgozol a közelben, miért van barátod, miért akartok máshol összeköltözni, miért akartok saját házat, házasságot, gyereket stb…
Gondold ezt át. Az a baj, hogy a “minél többet segítéssel” is csak magadat áldozod be, mert mint látod, észre se veszi, sőt, egyenesen semmi nem elég már. Holott te kikapcsolódni mentél haza, nem nagytakarítást csinálni. Hisz nem is laksz ott.
Apukád erre hogy reagál egyébként? Gondolom csak látja/hallja, hogy valami nem oké.
Szerintem sem normális ez a viselkedés.. Anyósom jut az eszembe, aki sajnos nem 100as. Nála laktunk egy évig, majd albérletbe költöztünk. Mikor megtudta, hogy külön megyünk, akkor úgy csinálta, mint aki örül neki. Majd a költözés napján lehordott minket a sárga földig, hogy mi otthagyjuk őt (nem egyedül), szemetek vagyunk, úgysem tudunk megélni nélküle, azért megyünk el, mert a bőrünk alatt is pénz van és neki nem akarunk adni...és egyéb finomságok. Utána többször is elvárta, hogy mi menjünk oda az ő házába udvart rendezni, ablakot pucolni meg ilyenek.
Szóval lehet anyukádnál is bekattant valami a korral. Nem bántani akarom, de vannak ilyen emberek.
A barátnőm anyukája meg egy szemét volt világ életében, viszont mikor megszületett az első unokája azóta kenyérre lehet kenni, minta nagymama lett és minta anya. Bár ez ritkább.
Én lecsökkenteném a kommunikációt vele. Esetleg írj neki egy levelet, amiben őszintén megírod, hogy ez neked mennyire rosszul esik..
Birtoklási vágynak hívják ezt.Bűntudatott akar benned kelteni
Nem tud megbírkozni azzal hogy egy felnött ember vagy ha nem is önnáló
Ezekről a zsaroló szavairól ne vegyél tudomást!
Kérdező, anyukád hány éves volt, mikor elköltözött otthonról, a szüleitől?
Kérdezz rá!
Amúgy én is azt mondanám, hogy kérj támogatást apádtól, tesódtól... Mert ez nem normális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!