Normális ha ennyire rosszul kezelik a szülők, hogy egyetemi éveid alatt elköltözöl otthonról?
Első éves egyetemista vagyok. Kb. 250km- re van az egyetem az eddigi lakhelyemtől, ezért általában nem minden héten járok haza. 2 hetente, de legrosszabb esetbe is hàrom. Az hogy könnyen megtaláltam a helyem a számomra ismeretlen vàrosba, rosszul érintette anyukám, màr a kezdetek kezdetén hozzám vágta, hogy miért érzem ott ennyire jól magam, biztos azért mert ő nincs ott és utálom.
Az elején annyira nem vettem komolyan,és nem esett rosszul, de màra màr minden hazatérésemnél az érkezéstől a távozàsik folyton ez a témàja, hogy biztos alig vàrom hogy menjek vissza oda, mert utálok itthon lenni, mert utálom őt, mert nekem màr csak az az élet, mert én már csak oda akarok menni, és örülnék ha ő már nem lenne. Normàlis ha ennyire rosszul kezeli ezt egy szülő?
A legrosszabb érzés persze az, hogy próbálok mégtöbbet foglalkozni vele mint mikor itthon laktam, általában csak telefonhívàsok àltal tudom megtenni, de ott is ha nem èrek rá fél óràig telefonálni, azzal jön, hogy én utálom.
Nem normális egyáltalán. Te is tudod.
Egyedül él anyukád, mióta elköltöztél?
Nem normális.
Valami baja van!
Nehogy magadra vedd!!!
Minél előbb máshol keresse az enyhülést, ne nálad! Menjen kineziológushoz, vagy bárkihez, aki megmondja neki, hogy ne zaklasson téged és aki segít feltárni neki, hogy mi az igazi baja!!
1-es válaszoló.
Nem egyedül él. Apukámmal és a testvéremmel. De mióta elköltöztem velük sosem volt bàrmiféle konfliktusom.
Tegnap épp az volt a probléma, hogy tanultam, és “én már azért nem takarítok itthon mert utálok, régen sokkal többet segítettem, règen az egész házat kitakarítottam, most pedig csak az albérletet takarítom”
Próbálom nem magamra venni, illetve próbàltam, de kezdünk olyan szintre érni, hogy ha megvédem magam mégjobban és még akaratosabban támad ezekkel a szövegekkel.
Nem tudom miért esik rosszul neki, hogy "nélküle is tudsz boldogulni", hogy "nélküle is jól érzed magad", esetleg úgy gondolja (tévesen), hogy "akkor már nem is szeret", "nem is hiányzom neki" stb...
Szülő esetén nem értelmezhető a szeparációs szorongás szerintem és nem is érdemes laikusan pszichológust játszani, véleményem szerint.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!