Őszintén, egy szülőnek nem azt kellene mondani a gyereke céljára, amiért egyébként meg is dolgozik, hogy ha más meg tudta csinálni, akkor neked is menni fog?

Reális kereteken belül mindenben támogatni fogom a gyerekeim, mert szeretem őket, de nem vakon. Ha a fiam például rappernek hiszi magát és valójában nagyon messze van az igazi tehetségtől, akkor nem fogok hazudni neki a jó érzés miatt. Ha olyan hobbit erőltet, ami szuper fejlesztő, de megélni nem fog belőle (ő mégis ezt hiszi), például profi gördeszkás, azért nem fogom mosolyogva lapogatni a hátát, hogy haladjon efelé továbbtanulás helyett.

Minden mást, ami hobbi szinten marad, képes vagyok finanszírozni és élvezi, azt segíteni fogom.

Nálad is ilyesmiről van szó?

"Őszintén, egy szülőnek nem azt kellene mondani....?"

Őszintén, egy kérdezőnek nem a konkrét problémát kéne leírnia, ha adekvát válaszokat szeretne kapni?

10: A szülőnek nem ez a dolga. A szülő felelőssége épségben felnevelni és felkészítenie a gyermekeit az élet kihívásaira.

Az igaz hogy kritizálhatja a gyereke döntéseit, illetve ha kiskorú akkor meg is tilthat neki dolgokat, viszont egy felnőtt, vagy közel felnőtt gyerek helyett meghozni fontosabb döntéseket nem oké.

Mondhatod azt hogy a szülő bölcsebb. És valóban bölcsebb, tapasztaltabb.

Viszont a logikájukra kihatnak a negatív tapasztalataik.

Így nem minden esetben tudnak optimális tanácsot adni.

Emiatt, amikor a gyerek kérdéssel fordul a szülőhöz akkor a szülőnek tanácsosabb úgy megfogalmaznia a kritikát hogy ne a gyerek képességeit becsmérelje vele.

13!

He? Ezt pontosan miért is cimezted nekem?

Ez egy tobbretegu dolog. Egyik oldalrol fiatal koraban mindenki azt hiszi, hogy mindenkinel okosabb es majd o jobban tudja. Ettol fuggetlen a szuleid mar lehet megtapasztaltak par dolgot, ami arra utal, hogy az otleted nem fog mukodni.

Ettol fuggetlenul valsz meg lehet probalni, de csak ugy, hogy emellett nem adsz fel minden mast. Igazabol tudni kene, hogy mirol van szo, anelkul nem lehet ezt megvalaszolni.

14:Jó helyre címeztem, a kommentedre reagáltam

15:"hogy az ne tegye tönkre az egész életét egy álom miatt."

Ez hülyeség. A gyerek is tudja hogy mely álmok irreálisak mely álmok nem.

Lehet hogy mint szülő a legjobbat akarod a gyerekednek viszont esélyt sem adsz neki hogy kipróbálja hogy menne e neki.

Azt megszabhatod hogy mire adsz neki pénzt. Azt nem hogy mi lehessen.

17!

Akkor kérlek fejtsd ki, hogy ehhez hogy a viharba kapcsolódik a totál értelmetlen iromanyod.

"Nem. A szülőnek azt kell mondania, amit valóban gondol. Ha Pityuka kétbalkezes és egy golyót se képes gyurmából összehozni, akkor nem kell azt sulykolni belé, hogy ő lesz az új Michelangelo"

Én az őszinteség híve vagyok. Támogatni egy nyilvánvalóan halott dolgot, amivel időt, pénzt veszít, később negatívan befolyásolhatja a kudarc, senki értelme.

Ahol jó a kapcsolat, ott ezt a szülő sértődés nélkül el is tudja mondani, érvekkel.

Lányom több osztálytársa ment orvosira, kettőről pontosan tudtuk, hogy nem való nekik, a szülők is tudták, el is mondták. Egyik másod- a másik harmadév után hagyta ott. Az első azóta tanárnak tanul, a második gyógyszerésznek, és mindkettő azt mondja, hogy bár hallgattak volna a szüleikre. Milliókba kerül, hogy nem tették :(