A szüleim azt mondják,hogy nem tisztelem őket és hogy haverként viselkedek velük. Ez egy kicsit igaz is. Hogyan tisztelhetném őket és hogyan tartsam meg a szülő-gyerek távolságot?

9-10-re:

No, ezek tényleg előrébb viszik a kérdés megválaszolását, akár a nyitóban is leírhattad volna ezeket.

Az ágyas esetnél én se érzek benne semmi sértőt.

De az szöget ütött a fejembe, hogy szüleid így viselkednek: "sosem akkor szólnak hanem egy - két nap múlva hogy mondtam valami sértőt de már ők sem tudják mi volt, de többet ne csináljam".

Ennek alapján azt mondom: a hiba az ő készülékükben van. Azt se tudják, mi volt, amit mondtál, de azért többet ne mondj olyat. Hát ezen én csak röhögni tudok! Ezt én magamnak úgy fordítanám le, hogy "bajom van magammal meg az egész világgal, és most épp a gyerekem van itt, beléje rúgok egyet".

Én ezek után sokat lennék a szobámban egyedül, keveset lennék velük a közös helyiségekben, de akkor is csak a minimális szinten kommunikálnék velük. És ha kérdeznék, miért vonulok el mindig ill. miért nem beszélgetek velük, kerek-perec megmondanám, hogy folyton azzal van bajuk, hogyan szólok hozzájuk, úgyhogy inkább már nem is szólok semmit.

Szerintem teljesen átlagos tinédzser vagy (vagyis nem, inkább átlagon felüli, teljesen jól viselkedsz, tisztelettudó vagy, egy normális gyereknek tűnsz.) A felhozott példa meg vicc, nehogy már ne jegyezhess meg egy ilyen ártatlan dolgot, és utána meg kikapj miatta.

Szerintem itt valami a szüleiddel nem stimmel, bár nem sokat tudunk róluk, de nekem ez nem százas viselkedés, hogy kikérik maguknak napokkal később, hogy te valami "sértőt" mondtál.