Fejemhez vágta nevelőapám hogy nem érdeklem mit tegyek? Többi lent.

Arról se tehet, hogy mostohaapja van. Ahogy arról sem, hogy egyke. Még ezért is elnézést kéne talán kérnie...

Amúgy 16 éves, munkásszállás meg közös albérlet nem annyira jöhet szóba. Egy gyerekről beszélünk.

21 nem eről van szó hogy elnézést kel kérjen olyan dolgokért amít valakin nem lehet számon kérni.Nem kel mindent túl lihegni

Az ő példája igen gyakori..

Egyke gyerek halálra van kényesztetve plusz jön ere még rá anyu bűntudata a válás végett

A végére ebből az jön mindenért a gyerek megsértődik amikor nem körűlötte forog a világ plusz egy kamasz aki nyílván tomból. hogy miért nincsenek együtt a szülei.(De erők lehet nem anya új párja a felelös)Lehet hogy csupán csak ez végett nem szereti az anya párját

Biztos nincs könnyű hejzetben de neki is lehet hogy a hejzetett kéne jobban elfogadni és akkor minden más is könyebb

lenne!

Kedves 22-es: először is heLYzet.

Anyuka párja én úgy olvasom, bőven ad okot nézeteltérésre és abszolút nem torelálja a gyereket. Anyuka meg jaj dehát szegény mostohaapud csak még egy esélyt meg ne bántsuk meg... magyarul anyuka neki akar megfelelni, inkább beáldozza a gyerekét, csak a manuszt megtartsa.

Privátban írta a gyerek amúgy, hogy születésekor lelépett az apja, úgyhogy nem a családi idillt sírja vissza vagy veri le a nevelőapán, mert a klasszik család sosem volt.

Lehet hiba a tiniben is, nyilván, biztos van is. De itt - és mindenhol - a felnőtteké az elsődleges felelősség. Anyukájáé először is. Írom ezt egy kamaszfiú anyjaként, aki nevelőapával él és van nekem is apuka révén nevelt lányom. Szóval tudom miről szól ez.

Tudod te nagy tudású tévedhetetlen ember

Nekem is van tapasztalatom mint mostoha gyerek és mint elvált. gyerekkel és én is kaptam gyereket a házasságommal

A gyerekek fontosak de nem ők határozzák meg hogy éljünk

Nagyon sokszor fêkre kel lépni mert elöbb utóbb ők parancsolnak mi nekünk és nem fordítva

Igazából nem lehet itt eldönteni mi is az igazi probléma gyökere.De szerintem a kislàny egyszerűen féltékeny az anyàra mert nem ő az egyke közêppont

Kell parancsolni és a fékre is kell lépni néha. Így van.

De a gyerek az első, ha nem is az egyetlen. És nem új apu, jaj csak el ne hagyjon.... szégyellném magam, ha beáldoznám a gyereket a házasságomért.

Beálldozás:16éves a lány Anyuka14 éve egyedül

Úgy gondolja a lány elég érett ahoz hogy megértse társra van szüksége

Annak a mindenfajta segítségére

Amiből valószínű a lánya is profitál

Már kezd megbocsátani magának a hogy a gYerekének apa nélkül kelett felnőnie

Tehát úgy érzi nem hadja magát manipulálni ettől függetlenül szereti a lányát

A lánynak soha nem volt apja így most szembesül először az apai szigorral ami minden gyereknek kel hiba ha nincs(NEM TESTI FENYÍTÉS)

Természetes hogy ez nem tetszik és az apa figura jelenléte

Az meg tetézi a dolgot hogy anya kötődik rajta kívülás máshoz is!

Ki írt egy kérdést így próbálja a saját lelkét vigasztalni ami az ő korában és az ő szemszögéből teljesen normális

Majd egyszer rájön mint én is felnött ember vagyok saját családdal külföldön élek jó ha évente 2szer látom a szüleimet Örülök hogy mind kettőnél társa van Ha én nem igen szeretem őket akkor is!

Kedves Niki!Miért panaszolod hogy ezt mondta anyukád párja!

A panaszaid alapján ezt szeretted volna Most meg meg vagy sértve

Ne haragudj dönts el mit szeretnél

Igaz szerintem már nem kel eldöntened!

Tudom nehéz neked de anyukádnak is szüksége van egy igazi társra ettől még téged ugyan úgy szeret .

A párja veled kapcsolatban feladta elkeseredett.Tudom úgy érzed gondolod hogy neki kêne fejet hajtania elötted.Miből gondolod hogy ez így van.?

Nézd ha te a kezdetektől nem kedvelted alapban csak úgy semmi ok nélkül mit vársz tőle.

Mivel anyukáddal él így is.profitálsz belőle

Tudod attól mert valaki felnött neki is vannak érzései.

Jó magam is így gondolnám ha én senki vagyok a szemedbe legyek az de ne is várj tőlem akor semmít.

Majdnem szóról szóra mintha a mi életünket írnád le.

Nálam a megoldás az volt ,hogy suli végeztével meló elköltözés.

Nem egyszer próbáltam anyámmal beszélni erről, de hiába.

Most ott tartunk ,hogy már vele se beszélek.

Nem tudom mi lenne a helyes megoldás.

Megoldás ami mindenkire vonatkozik

Kölcsönösen elfogadni egymás jelenlétét

Nem azon gondolkodni bár gyerek vagy új pár hogy tudná a másíkat elüldözni

Nincs manípulálás szülök zsarolása

Senki ne játsszon bírót se a szülök se az új társ felett és viszont sem a gyerek felé.Senki nem hibátlan(Itt megjegyzem ha a szülő alapban jól elkényeztetett a gyerekét nagyon nehéz mert ő nagyon én központú

Végezetül a szülök a gyerekeiket ne használják a bosszú eszközének

Ebben a helyzetben mindenkinek nehéz.

De a pénze jól jön, ugye?

ezt ugye anyukától kérdezed ..