Anyam "megbolondult". Megszallottja lett, hogy megnyerje az otos lottot es soha ne dolgozzon egy percet se. Mit tudok tenni?

Egyedul nevelt fel engem. Regen is rendkivul kivanta, hogy nyerjunk, de most (ez a masodik hete) mintha elpattant valami a fejeben. Altalaban egy mezovel jatszik, elozo heten ot szelvenyt toltott ki, mindegyik mezovel, emellett vett vagy tiz kaparos sorsjegyet. Ma pedig en vettem at delutan a csomagjat, benne "szerencse gyertyaval", valami fura teknos figuraval, harom elefant figuraval es egy kicsi Buddhaval. Ki is rakta lakasba. Igyekszik normalisan beszelni, nem ingerulten reagalni igazsagtalanul, en azonban latom rajta, hogy kivan, nagyon lehangolt. Beszeltem vele. A munkahelyet szereti, ezt mondta is, jo kollegai vannak, nem is kell 12 oraznia. Nem akar penzert dolgozni, csak mert kell. Nem igy akar elni, nem akar keretek kozott letezni, nem igy akarja leelni az eletet - nem akar dolgozni, se a jelenlegin, se mashol. A sorsjegyekrol letett, nem vett ujat, a lottorol azonban nem. Nem tolt ki ezer szelvenyt, csak egyet, negy mezot, de ha nem valnak be, sot mi tobb, megnyeri valaki mas, talan el is sirja magat. En meg tanulo vagyok. Felajanlottam, hogy elmegyek diakmunkat vallalni, de elutasitotta, hogy tanuljak csak, es bar rendes tolem, nem azt akarja, hogy kicsivel tobb penzunk legyen, hanem kenyelmesen, bekeben legyunk. Megjegyzem, nincs mar hitel anyam nyakan, a lakas pedig a mienk, vagyis anyame, meg nagypapa az eletben rairatta lakast. Beavat a penzugyekbe mar miota, hogy legyen tudomasom a dolgokrol, ezert ugy gondolom, alapvetoen nincs okunk panaszra, "csak" elege lett mindenbol. Probaltam jobb kedvre deriteni, nem jott ossze. Kifogytam az otletekbol.

Amugy a csaladunk nem valami szerencses, senki nem mondhatott el maganak jo hazassagot vagy kapcsolatot, a szulok se mintapeldanyok (anyam kivetel, szerintem, nem akarta ugy csinalni, mint anyam vele es dedim a nagyimmal), nem is gyakran fele, nem hianyolja, en se szeretem kulonosebben. Anya nem a szerencse gyermeke, megis mindig igyekezett pozitivan hozzaallni mindenhez, hogy csak a megoldasra koncentraljunk. Ugy latom, kezdi elhagyni magat (lelkileg).

Tudok valamit tenni, segiteni neki valahogy? En nem erzem at, nem dolgoztam soha, csak az itthoni teendoket latom el, a fozest leszamitva, csak azt erzem, hogy neki nagyon rossz.