Apám a zsömlék megszállottja, mit lehetne vele kezdeni hogy ez elmúljon?

Vegyetek annyi zsömlét, amennyit félbevágva el tudtok fogyasztani. Akkor nem marad. Vagy ketten egyetek egy zsömlét.

Apád disznót nevel, hogy gyűjti a száraz pékárut?

Amúgy, de! Félreteszünk, és pl. este megesszük a vacsorához, vagy délután az uzsonnához. De még másnap is jó, ha a zacskóba visszateszi az ember.

Ez valami beteges mánia lehet.

Édesapádnál nekem ez egy rögeszmés, kényszeres rigolyának tűnik, amivel nem nagyon lehet mit kezdeni, ésszel érvelni.

Miért nem eszel meg egy egész zsömlét vagy felezitek el mindig?

Nálunk se szokás visszatenni maradékot. Nem a kés a lényeg, hanem hogy már összetaperoltad.

Egyetek ketten egy zsemlét, így nem megy kárba a fele.

Zsemlemorzsát mi nem gyártunk, de amíg nagymamám élt isten nyugosztalja, neki volt száraz kenyeres ládája, és sose akadtam fent rajta, hogy miért oda megy a maradék.

Én azért megértem valamennyire. Ha félbe van vágva, akkor azon a felületen már szárad, nem olyan már, hiába van visszatéve a zacskóba.

Én is szívesebben eszem azt, ami nincs elvágva.

Ha te megeszed, akkor tedd félre magadnak külön. De ne a közösbe.

De ha jól értem, ezek a felek se mennek kárba, hiszen felhasználjátok az állatokhoz.