Miért készül állandóan meghalni?

Nekem van egy ilyen ismerősöm. 34 éves srác, de már most azt mondja, hogy szerinte nem fogja megélni az 50-et, szóval ő is már fél lábbal a sírban képzeli el magát.

Nála az az ok, hogy nagyon fiatalon, huszon1-2 évesen leukémiás volt. Volt kemó, sok-sok kórházi kezelés, de ma már sok éve jól van, van két gyereke is. De eléggé biztos benne, hogy ő már elhagyta a félutat jelző táblát, ha értitek mire gondolok.

Ilyen oka is lehet.

Most olvasok egy könyvet az örökölt családi mintákról. Abban arról írnak, hogyan adhatjuk át a gyerekeinknek a saját nyavalyáinkat, félelmeinket, traumáinkat. Visszafelé is igaz a dolog - mi is cipelhetünk olyan traumát, félelmet, nyavalyát, ami nem is a miénk, hanem a szüleinké volt vagy a nagyszüleinké.

Lehet vitatkozni azon, hogy ebben hiszel-e vagy sem, de ha belegondolsz, az biztosan igaz, hogy a szófordulatokat, attitűdöket ösztönösen örökítjük és öröküljük. Szóval lehet apud is ugyanezt a mantrát (Ha majd nem leszek... Ha bármi történne velem...) hallotta az ő szüleitől és/vagy nagyszüleitől, és automatikusan fut benne is a szoftver. És mondja, amit hallott - anélkül, hogy leellenőrizné, hogy amúgy mennyi valóságalapja van rá nézve.

Nekem kifejezetten szimpatikus, ha valaki fel van készülve a halálára.

És itt nem arra gondolok, hogy már a temetés időpontja is megvan, vagy mindennap elmondja, hogy mindjárt meghal.

De az nem baj, ha van egy végrendelet, vagy megmutatja a családjának, hogy egy szekrényben/számítógépes mappában megvannak a fontosabb dokumentumok, jelszavak, összeszedve a vagyonelemek, stb.

Meg tudja könnyíteni a hozzátartozók dolgát.