Szülőnek mennyire ideális beleszólni a felnőtt gyereke szerelmi életébe?

Átérzem a helyzetedet, nekem is hasonló "élményeim" voltak a karantén alatt, amikor bezárt az egyetemi kolim és ideglenesen vissza kellett költöznöm a szüleimhez.

A bűntudatkeltés (vagyis az azzal való próbálkozás) anyukámnak is kedvelt technikája volt, amikor nem úgy csináltam valamit, ahogy ő elképzelte.

Gondolj arra, hogy felnőtt huszonéves, önálló nő vagy, jogod van leállítani a megjegyzéseit. Ne hagyd, hogy visszakényszerítsen a gyerekszerepbe, ne foglalkozz a megjegyzéseivel. Bűntudatot sem kell érezned, inkább neki kellene, hogy még mindig gyerekként kezel, ezáltal korlátol és rombolja az önbizalmad.

Kitartást addig, amíg el tudsz költözni! 22L

Szerintem sem ideális,ha a szülő a már felnőtt gyereke életébe beleszól. Legyen szó bármilyen területről.

Én apám arra tesz folyton megjegyzéseket, hogy nem szereti Budapestet, ilyen rossz meg olyan rossz, hogy bírok itt meglenni - mikor közben szeretek itt élni, jól mennek a dolgaim, kialakítottam a saját életemet. Ráadásul ő full nem itt lakik, évente max ha 1x feljön, úgyhogy pláne nem értem,mire fel ez a nagy ócsárolás. De ezt el kell engedni, ilyenkor egyik fülemen be, a másikon ki. Ezt tanácsolom neked is kérdező ;)

30N

Hát pedig ez egyáltalán nem ritkaság. Anyukámnak volt még a mániája, hogy jó szándékból minden döntésemet megkérdőjelezte... Én tudom, hogy nem akart rosszat soha, de ez a "ha valaki jót akar,az én vagyok" hozzáállás már nagyon zavaró volt és már szinte úgy éreztem, hogy nélküle életképtelen vagyok. Hála istennek ez azóta változott, én is normalizálódtam úgymond és ővele is sikerült megbeszélni. Apu keményebb dió, nehezebben enged.

#15 voltam