Első barátnő, kicsit bizonytalan vagyok, egy kis segítséget kérhetek?

Van egy lány, akivel minden “jó úton” halad, szerintem össze fogunk nagynehezen jönni.

Még sosem volt rendes kapcsolatom, ezért nem sok mindent tudok. A lánynak előttem volt kb egy 1-2 éves kapcsolata (sosem mondta konkrétan, de voltak együtt nyaralni, jóban volt a szüleivel stb, szóval egy jó darabig biztos együtt voltak).

Egyetemről ismerem, ott, ahova járok egyetemre ott is szoktam vele találkozni. Nos, a szüleimmel eddig mindig nagy tabu téma volt a barátnőzés, 16 évesen mondtam bekik egyszer, hogy megyek randizni, akkor is folyamatosan “csesztettek”, hogy na ki az, mi az, mikor ismerjük meg. Azóta el is ment a kedvem az egésztől, mindig hazudtam nekik, ha lánnyal találkoztam. (Szívesen kifejtem a szüleimmel való kapcsolatot, ha érdekel, mert szerintem ez áll legfőképpen a háttérben).

Most, hogy már nem otthon lakok felszabadultabb vagyok, “azt csinálok amit akarok”. De ha lenne barátnőm azért mégis szívesen bemutatnám nekik, de fogalmam sincs hogyan viselkednének. Mennyi idő után mutatnátok be a szülőknek? Kb 2 hetente járok haza, szerintetek mikor jön el az ideje, amikor a hétvégét a barátnőm nálam tölti (mmint a szüleim házában, kolis vagyok, amint mondtam 2 hetente járok kb haza). Első szex? (Én szűz vagyok, ő gondolom nem, mivel volt előttem egy hosszabb kapcsolata). Már aludtam rgyütt a csajjal egy buli után, ott is tudatosult bennem, hogy szerintem én sem vagyok neki közömbös, mert ölelgetett, hozzámbújt alvás közben.

Nincs sok tapasztalatom ilyenekben, segítsetek kérlek. A szüleim sajnos úgy kezelnek, mint egy 16 évest, mert mindig ilyen toxikus volt egy kicsit a kapcsolatunk. Nem arról van szó, hogy nem engednek el bárhová vagy ilyesmi, csak olyan idegesítenek, hogy elmegyek haverokkal bulizni és másnap a kérdések (na hogy táncoltál a buliban? Voltak csajok? Mit lehet csinálni az xy. Kocsmában ilyrnek). Lehet nagyon tiszteletlen a részemről, egy idő után már csak idegesít, hogy semmi privátszférám. Szívesen nyitnék szüleimmel, de nem érzem úgy sosem, hogy hogyan lehetne. Amíg ilyen a kapcsolatunk, addig nem fognak komolyan venni, illetve én is egyre zárkózottabb leszek. Főleg anyukámmal, borzasztó kínosan tud viselkedni, amikor lányok vannak a környezetemben, ezért is ment el a kedvem az egésztől. Múltkor itt volt anyu volt osztálytársa és hozta a 14 éves lányát. Nekem épp órám volt (online), és csak lefutottam gyorsan a konyhába egy kávéért, erre anyu odaszól, hogy gyere, mutatkozz be a xy-nak (osztálytársa neve), meg a lányának. És anyu a lány előtt mondta nekem, hogy nézd milyen helyes, jól jegyezzem meg. Hát én nagyon szégyelltem magam, egyrészt mert én 20 vagyok, hogy mondhat ilyet egy 14 éves lányra, másrészt láttam, hogy a lánynak is kellemetlen.

Ezen kívül nagyon jó kapcsolatom van a szüleimmel, imájuk egymást, de valamiért a lányok és eljárjálás téma annyira kínos lett, hogy sokszor inkább nem is beszélünk buli utáni másnap.

Aki volt hasonló cipőben, mit tett?

Akár szívesen leülnék anyuval és apuval beszélni, hogy ez így nem mehet tovább, nem vesztek komolyan, de őket ismerve nem vennék komolyan a beszélgetést. Ez bánt engem. Illetve nem is tudom, hogyan kezdeményezzem az egészet, mert annyira nem szoktunk erről beszélgetni, hogy azt sem tudom, mikor kellene meg hogyan.

Bátyám is hasonló helyzetben van, 17 évesen volt egy barátnője kb fél évig, majd azóta senki (most 22). Teljesen halsonló eset. Vele sem szoktam erről beszélni, még kevesebbet is mint a szüleimmel, szóval vele sem tudnék többre menni (amúgy sem olyan nagyon jó a kapcsolatunk, nem vesztünk össze, csak keveset találkozunk és vhogy sosem voltunk azok a tipikus legjobb barát-tesó-k). Eléggé idegenek vagyunk egymás előtt.