Miért érzem azt, hogy “megfulladok” a legjobb barátnőmtől?

5 éve vagyunk baràtnők. Ez egy mély baràtság, nagyon sokmindenen mentünk már keresztül. Az utóbbi időben viszont én sokat változtam, ő is elmodása szerint, bár én ezt nem igazán vettem észre. Az én élethez, párkapcsolatokhoz, barátokhoz,munkához való hozzáállásom már más, de én úgy gondolom, hogy nincs akkora fordulat a személyiségemben, hogy emiatt hozzá is máshogy viszonyuljak már.

Róla azt kell tudni, hogy egy eléggé egyzserű ember, kicsit butus(ő ezt persze egyeltalán nem gondolja/ tudja magáról), de életvidám,vicces és segítőkész.

Én magmról tudom, hogy, nincs önbizalmam, befolyásolható,de fejlődésorientált vagyok és képes vagyok tenni a változásért.

Egy ideje azonban minden találkozás/ telefonálás után mindig sírnom kell, és azt érzem mintha “megfulladnék”, mintha valami húzna lefelé. Pedig miközben beszélgetünk minden ugyan olyan mint régen, nem érzem magam kellemetlenül, felszabadult vagyok.

Miért lehet ez? Jár más is hasonló cipőben? Mit tudok tenni ez ellen? Nem akarom elveszíteni, mert egy hűséges barátról van szó, aki mindig ott volt nekem...