Hogyan bírjam ki ezt a kis időt még?

Az a felállás, hogy 18 lettem. Sajnos messziről sem ismerem,hogy mi az a privát szféra.. mivel soha nem volt egy külön helyiségem, mindíg anyámékkal meg a kistesómmal aludtam. Most is.. van egy ágyam a szobàjukba. Időközben megnőtt a kistesóm is és, ha csak nevetek egyet minden baja van, és le vagyok baszva,hogy miért piszkálom.. zenét is csak akkor hallgatok,ha nem vagyok otthon. Elég kellemetlen az egész, mert ugye anyámék.. házassági élet.. és hát igen.. Anyám egyébként sajnos nagyon egészségtelen a korához képest, és sajnos agyilag is elég gyenge. Nagyon sokszor sírtam miattuk este. Ebbe nem mennék bele, de pl. Ha bennt vagyok a wc-n mondjuk 5 percnél tovább,akkor megintcsak levagyok baszva.. (arról nem beszélve,hogy azt a bizonyos nemi szükségletem eléggé elhanyagolom,mert egyszerűen nem adott a feltétel.. ha értitek. {Nincs hol,mikor})

Elég szerények a körülményeink, és akkor még szépen írtam. Iskolákban végig 5-ös vagyok, de az ösztöndíjamat, szülinapi pénzeket,stb mindíg oda adtam nekik. (Muszáj volt). Zsebpénzem nyilván sohasem volt. Nagyon sokat segítek házimunkában, nem járok sehova. De így is sokszor vagyok beállítva egy kœcsøg fæszfejnek.. Nagyon szeretem őket, de nagyon nem bírom már így itthon, sokszor szeretnék meghalni. Az egyetlen barátnőmmel is miattuk szakítottam. Mindegy.. Elköltözni nem tudok, mert nincs pénzem, és iskolába járok. Csak éppen félek, hogy el fogom dobni az életet,mert az már nem hiszem, hogy normális, egyre többször gondolok rá.