Vajon a kislánynak eszébe jut még a vérszerinti apja ha 5 éves kora óta nem látta és van egy nevelőapja aki sajátjaként neveli?

Szerintem eszébe jut, és a tüske marad..

Normálisan nőhet fel a kislány, de majd eszébe fog jutni, hogy miért nem látogatta az igazi apja. Akkor is, ha a nevelőapjával jó a kapcsolata.

Ha szereti és normálisan gondoskodik róla a nevelőapa,akkor nincs miért hiányérzetének lennie a lánynak.A nevelőapa akkor mondhatja el magáról hogy ő rendes apa,és a gyerek akkor tekinthet rá igazi apjaként,ha mindent megtesz érte.Ellenben a vérszerinti apjával,aki csupán telilöttyintette az anyját,és annyi volt.

A gyereket mindig is foglalkoztatni fogja a vér szerinti apja, akár elhagyta, akár látogatja akár nem, sőt még akkor is, ha már meghalt. Ezen nem változtat az sem, ha van egy nevelőapja, akit esetleg imád, és aki apja helyett apjaként neveli fel. (Mi is pont egy ilyen család vagyunk.)

Biztos h eszébe jut néha

Na igazából nem tudom mennyire lesz hasznos ez az egesz amit ide leírok, de remélem segíteni fogok! Tini lány vagyok, velem pont ugyanez van. Nem tudom hány éves koromig lehetet velem az igazi apukám, de 4-nél nem többet az már tuti! De emlékszek rá, az arcára nem, illetve arra se hogy mivolt, de tudom hogy ő az igazi apukám, "nevelő apukám van" de ők nem tudják hog, én tudom, hogy o nem az igazi apukám, és nem is tervezték nekem elmondani, soha az életben, tehat ha en nem emlekszek az igazi apukamra, aki ott hagyot, akkor én mai napig nem tudok semmiről, es nagy koromba se mondtak volna ell! Van egy öcsém az már a "mostani" apukámtol van, dettó ugyanazok kívül, belül amúgy (: (csak 4 év van koztunk az ocsemmel) rengeteget foglalkozik velem az apukám, vagyis aki nevel, es sokat segítet meg minden, sose volt velem bunkó, de en sokszor akkor is ereztem hogy ő nem az igazi apukám.. valahogy akkor is mas volt, a barátok ismerősök, senki nem tudja amúgy, de a közeli rokonok igen, 6 éves koromba, anyukám nővérei folyamatosan mondták az igazi apukám nevét, meg hogy full rá hasonlítok meg minden, de így nagy koromra nem mondogatták már, nehogy rá jöjjek. De amúgy full nagy titokba akkartak tartani mindent, (Senki nem tudja, hogy tudom, hogy nem az igazi apukám) őszinte leszek, engem az igazi apam nem is erdekel, ha eldobott akkor ez van, az ő gondja, leszarom, az életbe találkozni se nagyon szeretnék vele, és így ennyi. Ha megkeresne letiltanám, vagy ha eloben keresne meg,(amit kötve hinnék meg külföldön lakunk) akkor meg otthagynam, (Még egyenlőre nem állok készen rá, hogy talalkozzak vele) meghát na. De minden esetre full elgondolkodtató, ki tudja ki lehet az igazi apukamrol a mamám, a papám, hogy nézhetnek ki, unokatesoim, nenéim. Amúgy a nevelő apukám csaladja, az, az én csaladom is, tehát nevelő apum hugait nenének hívom, az "unokatesoimat" unokatesonak tekintem, a nevelo apukám anyját, pedig a mamámnak, mintha tényleg ő lenne az igazi apukám, ezt úgy képzeljétek ell! Sokszor mondjuk mentünk valahova, és én nem hasonlítok anyukámra, de természetesen a nevelő apumra se, így sokan mondták hogy "Jaj en biztos a mamámra hasonlítok vagy valami ilyen" anyumék meg mindig kitaláltak személyeket a rokonságbol hogy rájuk hasonlítok, holott sehol semmi. De így igazából ennyi.

9 vagyok, tehát bármennyire kedves, jószívű velem a nevelő apukám, én akkor is érzem hogy nem az igazi... és neha eszembe jutt, hogy ki tudja hány rokonom mellet mehettem már ell, akik amúgy nem is ismernek, es énse őket, lehet már elmentem par rokonom mellet. Nem lehet tudni.. és barmennyire nem akkarom tudni, akkor is nagyon kíváncsi lennék mindenkire..