Gyűlölöm anyámat. Hogyan tovább?

A gyűlölet egy természetes, archaikus reakció arra, ha valaki sérülést okozott. Akkor fog megszűnni (akkor viszont "magától"), ha ez a sérülés meggyógyul. Nulladik lépésként érdemes távolságot tartani tőle, lehetőség szerint nem kommunikálni vele, ez segít egy kicsit lenyugodni. A problémát viszont csak az fogja végérvényesen megoldani, ha magadban rendbe teszed ezeket a dolgokat. Ez nem könnyű, mert az anya-gyerek kapcsolat kitüntetett jelentőségű egy ember életében, és ha nem működik, az nagyobb károkat okoz, mintha pl. csak egy tanárod fúrt volna.

A következőket tudom tanácsolni:

1. Gondolj sokat arra, hogy igenis értékes vagy, és láthatóan megállod a helyedet. Legyél magadra büszke. Tartsd számon (pl. akár egy naplóban írd le) minden sikeredet. Örülj olyan apróságoknak is, hogy pl. jól sikerült a vacsora. Ha az önértékelésed rendben van, akkor a kritika (különösen a láthatóan alaptalan és primitív kritika) nem fog megérinteni, felkavarni.

2. Nem baj, ha dühös vagy. Ha megengeded magadnak, hogy ilyen gondolataid legyenek, kisebb lesz a feszültség, mintha küzdenél ellene "de én nem vagyok agresszív" címen. Természetesen nem kell megtenni, amit gondolsz! De nem vagy rossz ember attól, ha átfut az agyadon, hogy legszívesebben megütnéd.

3. Szerintem teljesen normális és ésszerű dolog elmenni egy szakemberhez ezzel. Ez nem jelenti azt, hogy bármi "baj" lenne veled. A profi segítség fel tudja gyorsítani a folyamatot, amíg túllendülsz ezeken a nehézségeken, és nem mindegy, hogy meddig kell egy ilyen terhet cipelni magaddal.

Hát szerintem valamilyen szinten a anyádnak köszönhető, amit eddig elértél. Nem a legjobb módszert választotta ugyan, de az ő elvárásai miatt vagy kitűnő, miatta voltál válogatott sportoló.

Az is nyílvánvaló, hogy ez a sok elvárás gyerekként nagyon megterhelő volt és érthető, ha nem érzel szeretetet iránta. Felnőttként meg van rá a lehetőséged, hogy minden kapcsolatot megszüntess vele. A sérelmeid feldolgozásához pedig keress egy jo pszichologust.