Édesapám elhunyt 17 napja. Nagyon fáj, Ti hogyan tudtátok feldolgozni???

Őszinte részvétem.

Sehogy nem tudtam elfogadni. Tavaly halt meg az édesapám, és a mai napig iszonyatosan hiányzik.

Tudom sablon szöveg, de ez az élet rendje. Ne sírj azért mert már nincs, hanem örülj neki, hogy ő lehetett az apukád. Az ő lelke megtapasztalta azt, amit itt a Földön tudnia kell és most a lelke belebújik egy másik testbe.

Állítólag igy működik.

El kell fogadni.

Nekem 17 éves koromtól kezdve 27 éves koromig meghalt az összes szülőm és nagyszülőm. Lassan két éve a szeretett nagymamám is itt hagyott, akivel éltem.

Nem tudtam feldolgozni és nem is fogom soha! Még mindig gyakoriak az álmok - főleg a mamával!

Mindig ugyanaz: hogy él és egészséges, éljük boldogan az életünket.

Aztán, mindig felébredek és itt vagyok egyedül, magányosan a nem is olyan régen még népes házban...

Hiába voltam idén 29, hiába van két nővérem, akikkel igazi testvérek vagyunk, akkoris utálok élni... Nem szeretek már semmit csinálni...

A fájdalmon senki és semmi nem tud segíteni! A hobbijaim is csak arra a kevés időre terelik el a figyelmemet, míg űzöm őket! Utána megint hatalmába kerít a szomorúság...

Nagyon várom már, hogy vége legyen ennek az egész borzalomnak! Nekem ez már csak szenvedés, nem élet...

Èn a fiamat vesztettem el 4 ève. Nehèz, ès a mai napig hiànyzik. Az èrzès, mikor megtudtam, leírhatatlan volt.

Neked nagy kitartàst, ha tudsz beszèlj róla valakinek. Èn magamban tartottam, ès ez nagyon nagy hiba volt rèszemről.

Őszinte Részvétem!

Én is azt tudom tanácsolni hogy foglald el magad valamivel én is ugyan ezt teszem nekem 3 hónapja hagyott itt apukám hosszú gyötrelmes szenvedés után