43 éves vagyok.2 hónapja hunyt el édesanyám betegségben. Én sajnos messze laktam tőle. Nem tudom feldolgozni a hiányát. Rokonok, ismerösök messze vannak. Magamba vagyok roskadva. Voltam pszichiátrián, de csak nyugtatókat irnak ki. Mit tegyek?

Részvétem.

Elég szomorú pszichiátriátok lehet, esetleg keress valami civil csoportot, beszélgetőkört, gyászfeldolgozás témában. (nálunk azt hiszem, a református közösségnek van ilyenje, és szívesen fogadnak nem hívőket vagy más felekezetűeket is)

és ha körülményeid engedik, szerezz be egy kutyát, ami így elsőre gagyin hangozhat, de egy kutya nem hagyja, hogy teljesen magadba roskadj, hiszen reggel felkelt, kirángat az ágyadból, levisz az utcára, mert sétálni akar, és hát, nekem legalábbis, ilyen "fontosvagyokazéletben" érzést okoz, hiszen ha magamért nem is csinálnám feltétlenül tovább, ott van egy kicsi dolog, aminek szüksége van rám...

Részvétem mindenkinek, elég nehéz egy ilyen időszak. Nem tudsz legalább beszélni velük minden nap?

Dolgozol? Leköt a munkád?