LMBTQ felnőttek (25 felett), akik anyagilag függetlenek a családtól, beszéltek még a szüleitekkel? Milyen mértékig van velük kapcsolat?

Bocsanat hogy nem vagyok lmbtq es úgy irok ide, de en azt képzelem hogy a sztorim tanulságos, es a problema nem csak az lmbtq miatt van hanem a szülők jellemhibái miatt kialakult probléma.

En felajánlottam nekik a parommal hogy tamogatjuk őket, odaköltözünk a telekre, nem a házba hanem masik épületbe, a telken. (50%-os tulajdonrészem volt a hazban, amiben éltek a szüleim.) Válasz: Te maradHATSZ de a párod lakjon máshol. (A parom jó ember.) "Különbenis mi már csak ketten akarunk lenni VÉGRE!" (Sosem voltam rossz gyerek/személy, nem kellemetlen a tarsaságom, sőt egészen jó természetem van, visszajelzésekből.)

Elmentünk máshova lakni. Nagyon messze tőlük. Éltük az életünket kellemesen. Bár azert elmentem idős embert ápolni mert hiányzott az idős ember, vagy apa/anya komplexusom van, nem is ez a lényeg.

Két ev múlva (addig leszartak) jöttek a szüleim azzal, hogy menjünk oda lakni,

ÉS mondjak le az örökségemről.

-Hehh?! Ezt, dögöljekmeg, azóta sem értem, mi volt ebben a ráció, hogy jön ez az örökség dolog a gondoskodáshoz, nem is akarták elmagyarázni. Ahogy azt sem, hogy miért nem akarnak már csak ketten élni...

Mondanom sem kell hogy nem akartunk odamenni, mi mar megallapodtunk mashol, es miattuk sem, mert vilagos, hogy csak valamilyen számításból akartak volna velünk élni nem pedig szeretetből. Úgy meg kit erdekel. Bosszúból (?!) elkezdtek minket csesztetni, rokonok előtt áztatni hazugságokkal, rosszindulattal gyanusítgattak minket, or nyájaskodtak, közben folyton fogást kerestek rajtunk, mivel áztathatnának, addig addig feszengtek, panaszkodtak hogy miert költöztünk olyan messze TŐLÜK(!!!???), hogy vegül megszakítottam velük a kapcsolatot.

Bocs ha hosszú voltam de ez a generáció ami a 40-es években született, nagyon gyakran nem normalis. Túl önző vagy gőgös ahhoz, hogy ne úgy gondolja, hogy te érdekből gondoskodsz róla, es ezert meg is bosszulja a gondoskodást vagy annak szándékát. Egyszerűen nem lehet velük sérüles nélkül érintkezni.

Náluk idősebbek es naluk fiatalabbak sokkal jobban ertik a csalad fogalmát, a gondoskodás lényegét. Vagy tán túlzás de a szeretetet. Egeszséges felfogasúak.

61-es vok.

92 éves mamát apoltam. Semmi baja nem volt az lmbtq emberekkel, sőt neki volt biszex férje is. 3 hazassaga volt mert a biszex végül homo lett, BARÁTSÁGBAN elváltak, masodiktól megözvegyült, harmadiktól szintén.

A fia szintén bi, mint az apja volt. (A fiú nem befolyas miatt lett bi, nem tudott az apja biségéről.)

Ugyanakkor 75 éves középfokú vegzettségű, hetero férfi megsertődött amikor azt talaltam mondani rá hogy ő hetero. Nem elírás! Kikelt magából, hogy őt én leb***ztam.

Ott toporzékolt hogy ő nem egy "retkes b*zi heteró", mert ő csak a nőkkel k*rt egész életében!!! Es hogy a heterók (sic.) mind dögöljenek meg! XD Nem tudtam nem kiröhögni. Azt hitte a hetero a homoszexuális.

Tudom ez kirívó eset, de altalaban ez a generáció a gyűlölködő a 75 év körüliek.

"Mi a sz@r az lmbtq?

Ez lenne b.zi magyarul?"

Hat te gyoker ez magyarul van. Nezd meg mit jelentenek ezek a betuk es talan rajossz bar nem biztos.

"Egy csomó meleg ismerőssel beszéltem, akiknek a szülei 15-20 év totális csend után elkezdtek követelődzni, hogy a nyugdíjas éveiket támogassák.

Erre a felnőtt lmbtq gyerekek nagy része elküldte őket a fenébe azzal, hogy volt rá 40+ évük rá, hogy ezt megoldják.

Különösen azok, akiket anno kiraktak otthonról, 18-19 évesen, és vagy kitagadták őket, vagy csak kínos csend volt a család részéről."

Az ilyen szülőknél vetődik fel a kérdés, hogy minek akartak gyereket, ha ennyire nem képesek szeretni a saját vérüket?

Azzal a szülővel is komoly gondok vannak, aki egy leendő unoka miatt akar gyereket. Az ilyen önző szülővel a legjobb nem erőltetni a kapcsolatot, mert az ilyen nem szereti a gyerekét. És ha mondjuk hetero lenne a gyerek, akkor is előfordulhat hogy éppen meddő és nem lehet gyereke. Vagy ha valakinek 5 gyereke és mindengyiktől születik unokája akkor sem biztos, hogy nyugdíjasként támogatni tudják.

#64

Arról nem is beszélve, hogy nem ápolókat szül az ember, hogy idős korára legyen ki ápolja majd.

Az ilyen szulok nem erdemlik meg a megbocsatast, csak akkor ha nem a penzert veszik fel ujra a kapcsolatot a gyerekukkel.

Persze a gyereknek szive joga eldonteni hogy megbocsat vagy sem es nem csoda ha nem ker beloluk tobbet.

Én 30 éves melegként fogok ide írni.

Anyám csomó durva szavakat vágott a fejemhez, miután megtudta, leírtam neki egy levélben, még érettségizős éveimben 11-12. osztályos koromban. Eléggé intelligens, de temperamentumos nő, feleség, bár özvegy lett, és anyuka.

Aztán lett a tűzszünet fázis, bár egyfedél alatt laktunk, aztán végül lassan feloldódott, ma már eljutottunk odáig, hogy ő szól nekem, hogy ha LMBTQI témájú műsor megy a tévében, vagy pl volt olyan, hogy szilveszterkor küldött velem meleg buliba kajákat, meg részt vett egy LMBT történeti hónapos előadásomon.

Nem régiben néztem egy sorozatot, Pose és abban számos okos szülői megnyilatkozást írtak: Pl az egyik transznőt meggyilkolták benne és a szülei eljöttek a temetésére, az anyja továbbra is fiaként nevezte, az apa pedig lány nevén szólította. Aztán megjelent nekik a szelleme és az anyja mondta ki a kulcsszót, hogy nincs egy tökéletes bevállt kézi könyv arra nézve, hogy hogy nevelj fel egy LMBTQI gyereket, de ugyanúgy más gyereket is.

"Anyám csomó durva szavakat vágott a fejemhez, miután megtudta, leírtam neki egy levélben, még érettségizős éveimben 11-12. osztályos koromban. Eléggé intelligens, de temperamentumos nő, feleség, bár özvegy lett, és anyuka."

Ugyan megjavult azóta a viszonyotok. De anyád itt nagyon primitív volt. Az én szememben aki felnőttesíti a gyerekét és mindenféle sz*rt hozzávág a fejéhez azt én alkalmatlan szülőnek tekintem. Egy szülőnek nem ez a dolga és nem tudom elfogadni ezt a viselkedést. Én biztos évekig nem álltam volna anyámmal szóba ha ilyeneket mond.