LMBTQ felnőttek (25 felett), akik anyagilag függetlenek a családtól, beszéltek még a szüleitekkel? Milyen mértékig van velük kapcsolat?
Egy csomó meleg ismerőssel beszéltem, akiknek a szülei 15-20 év totális csend után elkezdtek követelődzni, hogy a nyugdíjas éveiket támogassák.
Erre a felnőtt lmbtq gyerekek nagy része elküldte őket a fenébe azzal, hogy volt rá 40+ évük rá, hogy ezt megoldják.
Különösen azok, akiket anno kiraktak otthonról, 18-19 évesen, és vagy kitagadták őket, vagy csak kínos csend volt a család részéről.
Ti hogy álltok ezzel?
Szóbaálltok a szüleitekkel?
Kell-e ilyen esetben megbocsátani a szülőknek?
Ha velem valaki 15-20 évre megszakítja a kapcsolatot ilyen okkal az számomra megszűnt, függetlenül attól, hogy az illető a haverom, a legjobb barátom, anyám, apám, bárkim. Ha ennyi szünet után van bőr a mocskos pofáján szükségből megkeresni, akkor rám ne számítson. Nem is értem, hogy az ilyen mit vár, függetlenül attól, hogy ki az az illető az életemben.
Ha azért keres meg, hogy felvegye újra a kapcsolatot, béküljünk, azt mondom oké, talán még képes lennék is megbocsátani. De az, hogy csak anyagi érdekből tegye ezt, az számomra nonszensz.
Mindazonáltal mivel biszexuális vagyok, és a szüleim nem elfogadóak, így mostanában a végzős gimis évem folyamán nem szándékozom coming outolni, ha nem muszáj. Ellenben ha megteszem valamikor, akkor elég valószínűen rám is vár egy kapcsolat megszakítása a részükről. Ami persze nem akkora gond számomra, mert bennem is érlelődik az ilyesmi egy jó ideje, a másságomtól teljesen független okokból. Szóval nekem nem akkora veszteség, rossz a kapcsolat alapból, más miatt, számomra csak akkor lenne veszteség a kapcsolat teljes megszakítása, ha nem akkor történne, amikor én szeretném, hogy megtörténjen, amennyiben nem változik a felém irányuló hozzáállás a részükről. Amennyiben mégis jó irányba változik a hozzáállásuk a költözésemig, vagy költözésem után, akkor én le tudok tenni arról, hogy az én döntésem miatt szakadjon meg a kapcsolat. Viszont ha ők szakítják meg velem a kapcsolatot, bármi mondvacsinált ok, vagy a másságom miatt, vagy nem változtatnak a hozzáállásukon, ezzel okot adva, hogy én szakítsam meg a kapcsolatot, akkor én évtizedek múlva nem leszek rájuk kíváncsi, maximum ha bocsánatot kérnek nagyon alaposan és arról nem derül ki az, hogy csak érdekből történik.
"Bizony, nem csak gyerektartás van, hanem szülőtartás is."
A gyereket a szülő tudatosan vállalja, míg a gyereknek 0 beleszólása van a dologba.
Ezen kívül a gyerek rá van utalva a szüleire, nincs saját jövedelme.
Az idős szülőnek volt 40-50 éve rá, hogy egzisztenciát építsen.
A kettő nagyon nem ugyanaz.
De még a szülőknek is lehetősége van feladni a jogait, és örökbe adni a gyereket.
13: Wow. Rájöttél, hogy az élet nem fair. Micsoda újdonság!
Ez van, gondoskodtak rólad, amikor te nem tudtál magadról, és neked is gondoskodnod kell róluk, amikor ők nem tudnak magukról.
Személyes véleményem pedig, hogy aki a szüleinek nem segít, az egy pöcs. Az se mentség, ha egy meleg pöcs.
#20
Ez erős általánosítás. Nem tagadható, hogy bizonyára léteznek ilyesmi emberek (de melyik félnél nem?). És azért az se mindegy, hogy az "ész érveid" mennyire takarják a valóságot. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!