Fáj már az elvesztésének a gondolata is. Talán szakember kellene?

Mostanában nagyon sokat gondolok arra,hogy mi lesz velem ha elvesztem anyát.Annyira erős a kapcsolatunk,hogy 23 évesen még mindig nem bírom itt hagyni,ő a legjobb barátnőm,a mindenem. Nagyon keveseknek van ennyire szoros kapcsolatuk.Minden nap elfognak ezek az érzések,és több hónapja emiatt depressziós és beteg vagyok lelkileg,sírok és dühös vagyok.Nagyon félek,hogy egyszer eljön ez az idő,és úgy érzem annyira közel áll hozzám,hogy vagy a hiányába halnék meg,vagy saját kezűleg végeznék magammal. Nem tudom élvezni a jelent,mert a jövő tudata rányomja a bélyegét. Hogyan tudnék ebből kikecmeregni? Csak szakember által, vagy ti is szoktatok így érezni? Mindig mesélem neki,hogy a legjobban az életemben az ő elvesztésétől félek,és hogy remélem én előbb elmegyek de csak kinevet és azt mondja,bolond vagyok..pedig tényleg komolyan gondolom. Ha csinálok róla egy képet,vagy videót,mindig rögtön arra gondolok,hogy csinálnom kell még többet, mert egyszer már nem láthatom és utána rögtön szomorú leszek.