Hogy mondjam el anyának, hogy kaptam egy 1-est?

Én sem mertem kiskoromban elmondani ha rossz jegyet kaptam. Viszont akkor sokkal idegesebb volt anya, ha később derült ki. Szóval kerek-perec mondd meg neki, úgy a legtisztább.

Én azon gondolkoznék el, miért fél a gyerek az anyjától...

E-naplóban nem látja?

Segíthet ha van úgy mondod el hogy már van valami terved a javításra. Sok tanárnál lehet jelentkezni felelni, szorgalmi feladatokkal piros pontot vagy ötöst gyűjteni vagy valami javítási lehetőséggel élni, te tudod nálatok mi a rendszer. Sokkal jobban hangzik az hogy “Anya, kaptam egy egyest matekból de megkérdeztem a tanárt hogy tudok javítani, azt mondta hogy így” mint az hogy “anya, kaptam egy egyest. Ez van, hülye vagyok a matekhoz, most bukásra állok”.

Anya, nem sikerült a dolgozat/felkelés, kaptam egy egyest. Holnap leülök és megtanulom az anyagot rendesen, megtennék hogy kikérdezel belőle?

15 nincs igazad, ha nem szigorú a szülő, akkor miből fogja megtanulni a gyerek hogy mi jó és mi nem? Szerintem tökre természetes hogy egy rossz jegyet félve mond el otthon vlaaki, főleg ha még fiatalabb valaki.

Engem nem is magáért a jegyért szidtak le a szüleim, hanem ha titkolóztam és nem mondtam meg az igazat. Az meg teljesen jogos.

Olyan tudja, 17-es kislány, hogy nem hülye! Hogy képes agyilag felfogni, hogy az ötös jó jegy, az egyes meg rossz, és ehhez nem kell az, hogy a szülő leordítsa a fejét! És súgok még valamit, kislány: A legteljesebb mértékben totálisan mindegy, hogy hogy néz ki a kovalens kötés (konkrétan azt se tudom, mi az, pedig 3 diplomám van), milyen folyó folyik Zambiában és hányban született Tompa Mihály. Ezek totálisan lényegtelen dolgok. A lényeges az az, hogy az ember biztonságban, nyugalomban és jókedvben érezze magát otthon, tudhassa, hogy a szülő mindenképp elfogadja, és ennek nem feltétele a metafora meghatározása. A fontos az, hogy a család minőségi időt töltsön együtt, főzzenek-süssenek, takarítsanak, kiránduljanak, beszélgessenek. A továbbtanulási tantárgyakat meg majd megtanulja a gyerek, mikor szükségessé válik, és ha ne adj' isten, az első évben nem sikerül, akkor majd megtanulja a második évre. Senkinek nem befolyásolja a sorsát semmilyen mértékben egy első gimnáziumi felelet vagy füzetotthonhagyás. Az otthoni légkör viszont életreszólóan!

Én is azt tudom mondani hogy minél hamarabb mondd el neki. Régen mindig azt csináltam hogy nem szóltam róla, ezzel el is voltam még kb 1-2 hétig, max 1 hónapig, de utána annál dühösebb volt anyám. Plusz előbb utóbb mindenképp megtudja, szerintem jobb ha te mondod el főleg, ha 3-4-es tanuló vagy, szerintem így belefér.