Kamaszként milyen gyakran illetve durván veszekedtél a szüleiddel?

Sokszor veszekedtünk apámmal, de máig tartom magam, hogy nem az én hibámból. Pocsék munkahelye volt pocsék fizetésért, egyedül nevelt engem kiskoromtól kezdve, én rosszul tanultam, rossz jegyek miatt a családsegítő 2 évig a nyakunkon lihegett úgy, hogy lóxart nem tettek, csak lopták apám idejét, amíg oda kellett vinnie, otthon pedig apám idős nevelőapja, aki egy idióta gy*kér volt fiatalként, és kevésbé fiatalként kiskoromban. Apámé volt a lakás, a gyökérkéé a haszonélvezeti jog, aki kijelentette, hogy a panelban akar meghalni + a végére a saját xarja léjével kente össze a falat, így milliókkal lett kevesebb az értéke a lakásnak, ugyanis ismerősnek adtuk el, aki szintén tovább adta, ugyanis sok-sok munkás se tudta megcsinálni a falat, amibe beleívódott, mindig fura szagot árasztott/áraszt. Plusz, az utolsó egy évben pelenkáznia, gyógyszerelnie, mosnia a hugyos-sza*os gatyákat, és a katétereznie kellett (végzettség nélkül végzett kiváló munkát, pedig mindig is gyűlölte). Én utáltam ilyen környezetben élni, bűzös és nyugtalanító volt, csak a közös szobánkban volt béke, amit rögtön megtört, amikor az öregnek kellett valami, vagy csak képzelődött valamit. Mikor járni tudott, gyakran esett el az éjszaka közepén, pont amikor apám éjszakás volt, tehát szólhattam a szomszédnak, hogy tessen hívni mentőket vagy nem mentőket, hogy állítsák fel. Apámnak nélkülem is volt elég gondja, nehézsége. Ha megbotlottam, ha kiömlött egy kis víz, de ha csak nem értettem egyet, már kiabálás lett a vége, én pedig nem tudtam örökké tartani a számat, hogy csendben tűrjem, de akkor se ordítottam vele vagy voltam mértéktelenül tiszteletlen. Apró fejjel is már megértettem, hogy nem miattam akad ki ennyire, hanem rajtam vezeti le a feszültséget - elvégre csak én voltam ott -, ő pedig nem veszi észre. Naponta, akár többször is ment a vita. Mikor életünk nyomorítója, a gyíkember meghalt, és elköltözhettünk végre, aztán talált magának új munkát, amit máig csinál, nyugodtabb lett a helyzet, de voltak gondok.

Mára, bár szerinte is ég és föld vagyunk, igazi veszekedések nem gyakran fordulnak elő + próbálom nevelni apámat. Nevelés alatt azt értem, hogy hónapokkal ezelőtt, nem voltam telefon közelben, mert uram bocsá, pisilni kellett, aztán még pakolgattam ezt-azt a fürdőben, így hát nem hallottam a telefonomat, ami 2 perc után magától kinyomta apámat. Apám, mivel éppen leesett a cukra, és azt hitte kinyomtam, random megjelent este (éjszakázott), és a vett kínai kaját hozzám ba**ta és nyitott ajtó mellett leordította a fejemet, miközben nem is értettem, miről beszél (egyébként 3 perccel később hívtam vissza az ő hívásától). Másnap délelőtt kiderül, hoppácska, hát nem nyomtam ki őt. Szóval szépen kioktattam, hogy legközelebb kérdezzen, csak utána akadjon ki. Szépen elszégyellte magát, azóta se volt hasonló probléma.

Nem minden virágos tarkarét, de részemről, nem tanulok rosszul, a szakmámat négyesre tettem le, idén érettségizek, ami, ha tartom magam a jelenlegihez, előreláthatóan nem rossz eredménnyel, és talán első leszek a családban, aki egyetemre megy. Mivel csak ketten vagyunk, ő főz, én takarítok, de mert lefáraszt a sok tanulás és kicsit szórakozni is szeretnék (itthoni tevékenységek), gyakran 2 naponta sikerül egészen elmosogatnom, se kedvem, se energiám hozzá - ezt pedig drága jó atyám nem érti, neki a 12 órázás a fárasztó, tehát férjen csak bele az időmbe.

Egyébként régen, mások mondták előttünk és visszahallottam, hogy össze tennék a kezeiket, ha a saját gyerekükkel annyi gond lenne, mint amennyi velem volt. Avagy nem volt. 😅

20/l