Veszekedtünk anyámmal, de nem tudom hogy viselkedjek vele?

#10-es

Valódi megoldás nem lett (valódi megoldás alatt azt értem, ha mindkét fél felismeri a saját és a másik helyzetét, tiszteletben tartja az álláspontokat/igényeket, és korrigálja a viselkedését - ekkor visszaáll egyfajta érzelmi melegség, viszont új alapokon, ami mindenkinek jó). Tudom, hogy a szüleim nagyon szeretnek a maguk módján, de sajnos nem úgy, hogy az nekem is jó legyen. Egyszerűen nincsen kapcsolódási pontunk (se közös érdeklődés, se közös világnézet, és miután ők még mindig foggal-körömmel ragaszkodnak a szülő-gyerek alá-fölé rendeltségéhez, az álláspontok nem tudnak közeledni). Tudomásul kellett vennem, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megoldani, csak jól-rosszul elviselni. Kialakítottam egyfajta érzelmi távolságot tőlük, hogy a viselkedésük ne tudjon felkavarni, és nem hagyom, hogy olyan érzelmeket erőszakoljanak ki belőlem, ami kiszolgáltatottá tenne (a lelki békémet veszélyeztetné). Ha szükségük van rá, akkor anyagilag, a kapcsolati tőkémmel, vagy hasonló módokon segítek nekik. Példaképet, barátokat, bizalmast máshonnan választottam.

(8-as voltam)