Veszekedtünk anyámmal, de nem tudom hogy viselkedjek vele?

Lehet tudni a veszekedés okát? Így nagyon homályos az egész..

Tehát anyád már rég túllépne a dolgon, de te csak azért is szítod a feszültséget. Engedd el az egódat és lépj túl te is.

Vegyetek bibrátort.

Mi a veszekedés tárgya?

Az elköltözés lesz a megoldás. Addig meg ki kell bírni valahogy :(

Tudom, miről beszélsz, mert az én anyám is ilyen. Sajnos nekem nem volt annyi eszem, mint neked, és nagyon sokáig engedtem az erőszakosságának, gyakorlatilag ő élte helyettem az életemet, ami neki természetesen nagyon kényelmes volt. Miután elköltöztem, akkor sem szűnt meg a kontroll, ezért is jó, ha a költözésen kívül más stratégiád is van. Nekem az jött be, hogy egyszerűen nem álltam bele a konfliktusba. Tettem, amit jónak láttam, és ha jött a kritika meg az érzelmi zsarolás, akkor ilyen "sajnálom, hogy feldúlt vagy", "tudomásul vettem, hogy így gondolod" jellegű reakciókat adtam. A látványos mártírkodását egyszerűen nem vettem figyelembe (ha igényei vannak, azt fogalmazza meg direkt módon - a bűntudatkeltés és a látványos szenvedés nem kommunikáció). Mondta is egy idő után, hogy "veled nem lehet semmit megbeszélni" ("megbeszélni", persze... = nyomás alá helyezni és a várt reakcióra kényszeríteni), mert "kisiklasz, mint a hal" (igen, pontosan ez volt a célom). Kitartás, ez egy hosszú és rögös út, mert mindkét fél kikerül a komfortzónájából. Neki új, hogy a saját problémáit nem tudja azzal elnyomni, hogy a te életedet éli, neked pedig új, hogy megtalálod a saját hangodat és harcolsz az önállóságodért. Mindenképpen megéri viszont végigcsinálni, másképp örök gyerek maradsz.