Hogyan tudnám figyelmen kívül hagyni anyám provokálását, ha nem reagálok rá elkezd dobálózni és eléri hogy veszekedés legyen, mit tegyek?! Miért kell ilyen lelki-terrorban élnem?

Anyám mentális beteg, nem tudom mi a baja pontosan, de ebben száz százalékig biztos vagyok.

Van amikor vannak "jó" pillanatai, ezalatt értem hogy tök jól elbeszélgetünk, látszólag teljesen normális, jó kedve van, ilyenkor megnyugodok egy kicsit hogy végre talán "újra normális" vagy nem is tudom mit gondolok... Azután jön maga a pokol! Egyszerűen mondvacsinált dolgokon bekattan és szó szerint nem hagy békén, egész nap provokál, sérteget, mindennek lehord, hazugságokat mond nekem, és ez megy egész nap vagy este 8-tól hajnali 4-ig.

Ha nem reagálok a hazugságaira, provokálására, vagy megmondom neki hogy légyszives hagyjál békén, nemes egyszerűséggel hozzám dobál dolgokat, vagy rám, vagy a szobámba dobál mindent amit éppen talál, tegnap este például egy pohár tejföl landolt a falon, akkor összetört egy tányért, a cuccaimat összekeverte, a kajámat kiborította a földre. Ha próbálok nem felülni a provokálására akkor elkezd dobálózni, vagy épp bemegy a szobámba és kidobja a saját pénzemből vett dolgaim stb.. stb...

Nem hagy békén. Én próbálok vele még a történtek után is kedves lenni, megbocsátani neki, de hiába, minden felesleges.

Ma reggel például eldugta a konyhából a kávét és a cukrot valahova, és amikor kerestem ugye reggel elkezdett röhögve provokálni, hogy:

"Mi van, tolvajka?!"

"Lopod a kávémat, tolvaj?!"

Közösen vásároltuk meg, együtt. Nekem is van bevételem felnőtt ember vagyok, ám sajnos közös albérletben lakunk, rossz anyagi helyzet miatt.

Ma reggel is ez volt, de nem az első eset, mindig eldug, vagy kidob cuccokat, ami az enyém vagy közös, utána ordít és mindenféle tolvajnak lehord, hogy h merem én használni a mikrót például. És hiába mondom neki hogy hagyja abba, teljesen felesleges, csak mondja, mondja, mondja, mondja, mondja.... És mondja. Van olyan nap például hétvégén hogy egész nap provokál és idegesít, amikor mindketten itthon vagyunk. Mindennel baja van. Sérteget, mindennek lehord nyomdafestéket nem tűrő stílusban,

megjegyzéseket tesz hogy én hogy nézek ki, milyen undorító vagyok, gusztustalan a fogam,

"malacpofájű" vagyok, miért nem "döglöttem meg" amikor megszületettem stb.. stb...

Amikor nem bírom tovább kimegyek a kertbe, akkor képes utánam jönni és ott ordítozik velem tovább, akár mások előtt is megteszi, nem hagy békén. Volt olyan hogy kimentem a kertbe és elkezdtem zenét hallgatni a telefonomon, mert már nem bírtam tovább, ekkor utánam kijött a kertbe, fogta a telefonom és be akarta dobni egy vízzel teli vödörbe, csak az mentette meg a telefonom hogy fizikailag sikerült vissza vennem tőle, amúgy megtette volna. Szobámba repült már 1 liter festék, tányér, pohár, étel, stb... Mások előtt simán megaláz, jeleneteket rendez, ordít, hazudozik, a semmi miatt.

Igen, a semmi miatt szó szerint. Állandóan kitalál valami mondvacsinált okot, amin lehet vitatkozni. Nem jól fogom a kosarat a boltban, ha porszívózok az a baj, ha nem akkor miért nem.

Tegnap este pl. Az volt a baja hogy hogy merek én enni amikor ő éhes. Teljesen normálisan mondtam neki hogy itt van a lábas, van még benne kaja gyere egyél te is, legalább 3x megkérdeztem hogy kérsz enni? Tőle... A válasza erre az volt "nem nem vagyok éhes nekem nem kell", kérdeztem akkor miért mondtad h éhes vagy és miért nem hagysz békén hogy egyek? Erre kitalálta hogy én az ő tejföl-jét eszem, (3 pohár egyforma volt a hűtőben) és fogta rámdobta... stb... Egy súlyos mentális beteg... És hiába minden nap megpróbálok megbocsátani, vagy félre tenni az előző nap történteket kezdődik elölről minden ugyan úgy. Orvosról hallani se akar, szerinte én vagyok az elmebeteg természetesen.

A Rokonai Nem foglalkoznak vele egyáltalán, jó ha 1 évben egyszer idejön valaki karácsonyra, tehát senkit nem kérhetek meg a családból hogy segítsen nekem.

Tudom hogy nem kellene de megpróbálok mindig segíteni neki, elnézni az előző nap történteket, csak egyre rosszabb és teljes mértékben felesleges. Így is úgy is kicsinál idegileg. Járt már valaki itt hasonló cipőben?!

Mit tegyek ha már az sem segít ha próbálom levegőnek nézni?!

Mindenért engem okol. Ha ő éhes és nem tudja eldönteni hogy mit egyen azért is én vagyok a hibás és jeleneteket rendez a közértben is.