20 éves fiatalok! Mit szólnátok ha kiderülne a 40+ éves anyukátokról, hogy babát vár?

Én jelenleg 25 éves vagyok, anyu 46. Próbálkoztak a párjával az utóbbi évben, de sajnos elvetélt kétszer is, és annyira megviselte, hogy letettek róla. Én örültem volna, bár tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem lett volna testvéri viszony köztünk. Az anyja lehetnék a sajnos meg nem született testvére(i)mnek, és soha nem éltünk volna egy háztartásban, ez teljesen másfajta kapcsolódás lett volna, mint a hagyományos testvéreknél.

Nekem melóznom kellett a testvérem kapcsán akinél közel 6 évvel voltam idősebb: ha nem akadályoztam meg hogy rosszat csináljon (pl lehúzza a terítőt) rajtam verték le, ha megakadályoztam és hisztizni kezdett azt is rajtam verték le. Felnőtt koromra annyi nyoma maradt hogy nem kezdek gyerekes nővel mert a "vigyázz rá de ne fegyelmezd" féle sügérség nosztalgikus érzésekkel töltene el

33! Mert ha a mamival bármi történik, akkor majd nyilván nézi ahogy elviszik otthonba a testvérét, gratulálok. Ilyen felfogással tényleg minek gyerek. Én egyáltalán nem örülnék ha születne testvérem, de ha baj történne a szüleimmel az a minimum hogy ha beledöglök is megpróbálnám felnevelni.

Sosem értettem ezt az érvelést, hogy “te is sírtál mikor baba voltál és te is firkáltál kisgyerekként”…. És? Attól még mindkettő zavarhatja az embert.

Nekem már idősebbek a szüleim, 50-es és éppen 60 évesek, de egyébként nem örülnék neki. Az ember 43 évesen már nem öreg, lehet még teljesen egészséges, ereje teljében van stb., stb., de a gyerekvállalás egy hosszútávú elköteleződést jelent és szerintem emiatt nem feltétlenül olyan biztos dolog 40 felett gyereket vállalni, pláne meglévők mellé. Szóval lehet valaki egészséges, türelmes, lelkes, energikus stb., de ez könnyen változhat az idő előrehaladtával, legalábbis a szüleimen én abszolút ezt látom. Mindketten szerették a gyerekeket, minket is úgy neveltek hogy mindenben benne voltak és akár velünk csúsztak-másztak a földön stb., de ma attól is kikészülnek, ha az egyik rokon áthozza a gyerekét és az nem ül meg egy helyben, mozdulatlanul, némán… Mindketten végigdolgozzák az életüket, a nap végére elfáradnak, a munka stresszes, az emberek frusztráltak, ott a háztartás, ott van két gyerekük stb., nem látom magam előtt, hogy egy ilyen korú pár még gyereket nevel miközben már a nyugdíjas éveiket tervezgetik. Valamint egy gyerek nem 5-10 évre szól, a mai világban még egy 20-25 éves gyereket is kell támogatni bőven, sőt. Én is 22 vagyok, még tanulok, tanulni is fogok, otthon élek stb., a környezetem kb. 90%-áról ugyanezt tudnám elmondani. Én úgy érzem néha, hogy a saját szüleimmel is nehéz ebből a szempontból, nemhogy fiatalabbként vagy idősebb szülőkkel stb. Egy 43 éves anya is 63 éves lesz mire 20 éves lesz a gyereke… Lehet mondani, hogy nem lesz a másik gyerek nyakába sózva soha, de azért legyünk őszinték, nem ez szokott lenni a végkimenetele, pláne idősebb szülők esetén, akik már nem tudnak/akarnak annyit foglalkozni a gyerekkel, majd kamasszal, majd fiatal felnőttel. Nekem is rengeteg mindenben segített az idősebb testvérem a szüleim helyett, de lássuk be nem mindenki ennyire szerencsés és egy idősebb testvér ekkora korkülönbség esetén nem feltétlenül tud testvérként tekinteni a testvérére. Illetve egy éppen saját életét kezdő/tervezgető fiatal felnőtt sem biztos, hogy arra vágyik, hogy a kistestvérét pátyolgassa annak minden negatív velejárójával is együtt.