20 éves fiatalok! Mit szólnátok ha kiderülne a 40+ éves anyukátokról, hogy babát vár?

Először az futna át a fejemben, hogy remélem csak viccel. Először nem tudott anya lenni, erre még egy kísérletet tesz? Kívül persze sok boldogságot neki, de én előre sajnálnám a gyerekét, ha ugyanannyira lesz anyja neki, mint nekem anno. Merthogy úgy gondolta, az apám mellett nekem jobb lesz, aztán apám nevelt fel engem óvodás korom végefelé óta. Nincs benne az, hogy "bakker, mit okoztam a gyerekemnek", vagy "basszus, bárcsak az ANYJA lettem volna". Merthogy csak rajta állt. Apám nem tiltotta tőlem. Anyaként egy nagy nulla volt. Már 2-3 éve ismét beszélünk, évente 1x, maximum 2x találkozunk, de az anyai érzések felé, mint "igen, ő az anyám", nincsenek. Tudom, hogy ő az, és bennem van gyermekként a védelmezés (alacsony, vékony, még a "menetszél is elviszi" alkat), de nem érzem azt, mint apámnál, mert 15 év az úgy ahogy van, kiesett. Attól, hogy 2-3 éve levelezünk, nem lesz benne a mindennapjaimban. Szülőként semmit nem tett, de annyit se kérdezett soha pl: tanév elején levélben apámtól, hogy kell-e nekem új cipő vagy besegítsen az írószerekbe. A gyerektartás nála 10 ezret jelent úgy, hogy apám nagyon jófej volt, hogy elnézte neki, amikor 2-3 évig annyit se fizetett.

Ha lenne párja az új gyerekhez, gratulálnék neki, párjának is adja át, de a gyerekhez nekem semmi közöm nem lenne. Sőt, utána kinézem, hogy a levelezéseink is ritkulnának. Szóval, én csak őszintén abban reménykednék, hogy a gyereknek, még ha nem is tökéletes, de az ANYJA lesz. Egyébként szívesen lennék így nővér, de minden bizonnyal életünkben 5x sem találkoznék vele. Egyúttal, ha neki (féltesó) bejönne az élet, apró irigység lenne bennem, amiért nekem nem adatott meg a vérszerinti anyámtól az állandó anyai jelenlét és törődés, hogy az anyám (anyánk) anyaként tudjon viselkedni, amikor még nem voltam felnőtt.

20/l

43 évesen is lehet gyereket vállalni.

Egyelőre szokd a gondolatot és segíts anyukádnak, ha igényli. Gondolom, pár éven belül úgyis el akarsz költözni ettől függetlenül is, nem kell majd velük élned.

"Azt kell felfogni ebben a helyzetben, hogy ő nem csak az anyukád, hanem egy másik NŐ aki babára vágyik."

Ez nem igaz. Ha valóban ez lenne a helyzet, akkor nem lenne testvéri kapcsolat köztünk. És mivel van, ha veled (az anyámmal) bármi történik, lebetegszik, netán meghal, kinek kell majd foglalkoznia vele?

De oké - ha ő nem szólhat bele abba, hogy vállalsz-e gyereket vagy sem, akkor tőle se várhatod el, hogy feláldozza a saját életét egy ilyen esetben azért, hogy a testvérét felnevelje, iskolába járassa, stb. Ez pedig nettó kib_szás a kisgyermekkel.

ha az megnyugtat, akkor tudd, sokan akik varandosak nem orulnek a babanak, vagy nem vegig...de 9 hónap hosszu ido.

A te erzeseod is valtozhaznak, es mire megszuletik pont megtudod hogyannis allsz hozza. Te oregnek erzed anyukad egy kistesphoz, mert te szerettel volna egyet csak hat ertheto modon, nem egy 20 evvel fiatalabbat...mint ahogy nem is 20-szal idosebbre vagynal te sem😆. Sokan mar 8 vagy akar csak 4 év kulonbseggelnis utolag ugy fogalmaznak a kistetvetukrol, hogy inkabb a nenikeje voltam vagy a kisteso a nagyrol, hogy masodik anyam volt.

Az biztos, hogy szerezhetsz tapasztalatot a kisbabakrol, ami kesobb hasznos lesz, de biztos lesznek vicces helyzetek is, ha elviszed setalni es az anyjanak neznek az idos nenikek😆