Mindennap szorongok a suliba, nem találom a helyemet, anya pedig nem érti ezt meg. Fogalmam sincs mit kéne tennem. Szerintetek?
Most kezdtem a kilencediket értelemszerűen új suliban. Már az elején nagyon idegen volt az egész, persze első egy-két nap ez természetes, de már ez a második hét, és ilyenkor már jobban kéne éreznem magam, de történetesen nem így van :(
Van 2 lány akikkel elvagyok, de valahogy ők sem olyan nagyon jó barátnők és annyira magányosnak érzem magam, mindig szorongok, mert a többiek jól elvannak, én meg csak ülök napi 8 órát csendben. Nemrég értem haza, ma is egyedül voltam, és megint a sírás kerülget. Alapvetően visszahúzódó típus vagyok, de ez még rá tesz egy lapáttal, hogy senkivel se tudok beszélgetni. Hiába vagyunk 34-en, egyikük sem az én világom. Tegnap is sírtam, rossz kedvem van mindig, hiába próbálok nyitni a többiek felé, egyszerűen nem megy. Anyának már csomószor mondtam ezt, de nem akarja megérteni. Azt mondja, hogy nehogy kitaláljam, hogy másik iskolába szeretnék menni. Pedig szívem szerint abba a suliba mennék, amibe a legjobb barátnőm is ment. Mindketten szakmát tanulunk, én ugyanazt mint ő, csak én duálisan (azon a szakmán kívűl mégegyet)
A legjobb barátnőm azt mondta, hogy ha meg lesz a 9.-es bizonyítványom majd ugye júniusban, akkor elvileg választhatok majd a másik suliba hogy újrakezdem az egészet, szóval a 9. Osztályt, vagy megyek tovább velük 10.-be. Persze tudom, mostmár nagy tortúra lenne, átiratkozás meg stb, de ha tehetném, visszapörgetném az időt, én annó mikor a sulikat kellett beírni, akkor is azt a sulit akartam beírni elsőnek ahova a legjobb barátnőm is jár. Persze anyának megígértem hogy mindent rendbe hozok, (barátokat szerzek, beilleszkedem) dehát fogalmam sincs hogy mit csináljak. Ebben a suliban nem vagyok boldog, rendesen fáj felkelni és bemenni mert gyomorideggel megyek be. Újrakezdeni a 9.-et másik suliba semmiképp nem szeretném, ha már ezt ugye elvégzem, mert annak semmi értelme,de így sem jó. 10-.be szeretnék tovább menni a barátnőmmel abba a suliba ahol ő van. Nem tudom ez mennyire lehetséges. Mit tegyek? Bocsi a regény miatt..
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és elolvastad, nagyon jól jönne pár hasznos tanács, megoldás.
válasza:Nem szép anyukadtol, hogy hülyeségnek meg hisztinek nevezi a problémádat, legyen az bármi is. Ezzel nem azt mondom, hogy rohanjon átíratni másik suliba, de akkor is...
Amúgy szerintem ha van pár ember akivel már szóba állsz az jó. Nem kell neked lenned a legharsanyabbank az osztályban esetleg keresd hasonlóan visszahúzódó emberek társaságát. Egyébként nem az a baj, hogy a barátnőddel akartál egy osztályba járni, és most emiatt nem is próbálkozol ismerkedni? Sokan kezdik az új sulit nulla ismerőssel, szóval nincs veszve semmi.
válasza:Szard le a parádat, ezek jó dolgok.Ezáltal erősebb leszel.
A probléma a barátunk.
Azért kapjuk, hogy lépésről
lépésre átvezessenek minket életünkön, vezérfonalként szolgálva kül-
detésünk beteljesítéséhez.
A problémák megoldása során fejlődünk, nélkülük csak egy helyben állunk.
válasza:"azt mondta jövőre is átmehetek, ha átengednek abba a suliba"
Mármint ha édesanyád átirat. Úgy gondoltad, ugye?
válasza: válasza:Kedves Kérdező,
én megértelek, mert világéletemben ilyen voltam. Aki introvertáltabb típus, sokszor érzékenyebb minden apró gesztusra, hatásra, történésre a környezetéből.
Velem is sokszor volt, hogy bekerültem egy társaságba, és úgy éreztem, ahogyan te: senkivel nem volt egy hullámhossz, szorongtam, aggódtam.
DE: és itt jön a de. Sokszor ezek a belső kis megérzések nem mindig a jó megérzést jelzik, szimplán a szorongásból fakadnak. Amikor eltelt egy kis idő, és közelebbről is megismertem az embereket, kialakult a hullámhossz is, és éreztem is. Csak ha nem adsz neki esélyt, nem tudod meg.
A legjobb barátnőd egy biztos pont volt neked. De hidd el, hogy nélküle is jó lesz. Miért ne lenne? Attól még, hogy introvertált vagy, okos és szerethető.
Új közeg, új impulzusok, ez sok az embernek. Illetve benned van a csalódottság is, hogy nem mehettél oda ahova szerettél volna.
Mindenképp ulj le anyuddal, és mondd el neki, hogy szeretnéd,ha kiabálás nélkül meghallgatna.
Mindenesetre te is mérlegelj, hogy a szorongás miatt érzed azt, hogy ez nem a te helyed, vagy van valami más oka is, amiért így érzel, és tényleg át akarsz menni.
26/N
válasza:Hello Hölgyem!
Nézd a pozitív oldalát a dolognak. A szorongás annak is jele hogy egy érzékeny, empatikus ember vagy.Ami nagyon is érték ebben a felszínes világban.
És mindig jusson eszedbe, hogy csak a pszichopaták nem szoronganak soha. Ez tudományos tény.
Kitartás, minden jobb lesz.
33f
válasza:Ez egy nehéz élethelyzet, természetes, hogy először nem tálalod a helyedet.
Főleg, ha elképzelted, hogy majd a barátnőddel fogsz egy suliba járni, és gondolom van benned jó adag harag is, amiért anyud nem engedett vele egy suliba menni.
Bennem akkor volt hasonló, amikor el kellett mennem egy másik városbeli egyetemre, pedig itthon volt a párom még mindenki, és én is nehezebben ismerkedek. Ugyanezt éreztem, hogy nem az én világom senki. Volt két lány akivel úgy ahogy elvoltam, de azt vettem eszre, mikor hárman voltunk, hogy ők jól elvannak és en rekedek ki. Akkor gondolkoztam el, hogy tényleg mindenki hülye csak én nem? Nem hiszem.
Amúgy most próbálkozz beilleszkedni, beszélgess továbbra is a 2 lánnyal, lehet nagyon jóban lesztek, lehet csak annyi lesz, hogy nem egyedül kell majd töltened sok évig az összes szünetet. Ha nem ők lesznek az életre szóló barátnőid, az se gond, de amúgy sose tudni.
Nálunk amúgy mindig az elején volt könnyebb ismekredni, akkor még jobban szóba állt mindenki egymással, utána kialakultak a klikkek meg a közelebbi viszonyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!