Hogy érjem el minimum anyámnál, hogy szakemberhez forduljon?

Szerintem mind a kettejüknél vannak bajok úgy fejben. kissebb baj, hogy ez számomra rohadtul idegesítő, és ha így folytatódik én otthagyom őket a fenébe, amint a tanulmányaim mellett lesz erre lehetőség. Viszont szerintem ez a helyzet már aggasztó is, főképp anyám esetében.

Apám pár évvel ezelőttig alkoholista volt egy pár évig, mára már leszokott. Azóta ilyen befelé forduló ember, egész nap tévézik, a szobában eszik(egyedül van a szobában, anyám velem együtt), soha senkivel nem beszél, se anyámmal, se velem, otthon semmiben nem segít anyunak, még akkor se segített, amikor anyut műtötték és nem emelhetett utána egy jóideig. Saját ügyeit sem intézi, kb olyan, mintha anyám gyereke lenne, és ez kb mind a kettőjüknek megfelel, vagy legalábbis apámnak kényelmes, anyám meg beletörődik. Nem azt mondom, egészségükre, ha ez így jó nekik, de nekem nem úgy tűnik, mintha ez jó lenne bárkinek is, nem hinném, hogy ez egy egészséges állapot. Viszont amilyen rossz lett a kapcsolatom apámmal, amíg ivott, és ahogy azóta viszonyul hozzám, nála még úgy el tudom nézni különösebb lelkiismeret furdalás nélkül ezt az állapotot. Ha elmennék otthonról, amint lehetőségem lesz, és mind a kettejükkel megszakítom a kapcsolatot, akkor miatta cseppet sem lenne lelkiismeret furdalásom. Meg annyira nincs is rám káros hatással, max annyiban, hogy lévén anyámmal nincsenek egy szobában, így én vagyok anyámmal sajnálatos módon...

Viszont ott van anyám, akinek a viselkedése nem csak rohadtul aggasztó, még rám is káros. Egyrészt szerintem nem normális, hogy valaki beletörődjön abba, hogy az élettársa így viselkedjen vele, de mondom, ha ennyi lenne a baj, akkor azt mondom az ő dolguk, engem nem is érintene annyira, hát középsuli óta úgyis kolis vagyok. Amióta apám nem iszik és nem ordibálnak egymással, kényszeresen keresi, hogy min veszhet össze velem, ami ráadásul azzal párosul, hogy el is hiszi, hogy neki mindenben igaza is van. Például volt olyan, hogy digitális oktatás miatt haza kellett költözönöm, jó, kidobáltam a felesleges papírokat (két éves röpdoga például), és kidobtam a kolis kajajegyeket, ami arra a hónapra szólt, amiről hazajöttem. És ő meglátta, hogy az A4 lapra nyomtatott jegyeket én nem körbevágtam minden nap, hanem kitépkedtem. És ő ezen elkezdett hepciáskodni, hogy nem érvényes így a kajajegy, én biztos soha nem eszem a kolis kaját, és ő nem azért fizet(nem mintha nem lenne 100%-os étkezési támogatásom). És egyszerűen nem volt képes felfogni, hogy úgy is érvényes, úgy tett, mintha ő ezt sokkal jobban tudná, pedig még csak kolis se volt soha, ráadásul én járok oda évek óta, szerintem egész hiteles, ha én mondom. De azon is képes veszekedni, hogy milyen fehérnemű van rajtam, betűröm-e a pólóm. Minél idősebb vagyok annál jobban próbál gyereknek kezelni, de mellette kiakad, ha nem tudok olyan dolgokat megcsinálni, amit nem is hagy. Manipulatív,mintig azzal próbál jönni, hogy azért hallgassak rá, mert ő húsz éven belül úgyis meghal, és nekem ő nagyon fog hiányozni, bánni fogom, hogy nem hallgattam rá. De ez még semmi, ez a probléma kevésbé súlyos része. Rednszeresen azt hiszi, hogy én azt akarom, hogy ő meghaljon, esetleg kifejezetten meg is akarom ölni. Rendszeresen jön azzal, hogy én biztosan ilyenekre gondolok, hogy milyen jó lenne, ha ő meghalna. De volt olyan is, hogy a vírus alatt rendeltem valamit és a futárt meglátva azt hitte, hogy a rendelt dologgal hazahozatom a vírust direkt, hogy ő meghaljon. Vagy volt olyan, hogy ültem a konyhába, ő kint csinált valamit, bejön elkezd velem veszekedni, hogy ő megbotlott a saját lábában, és ez bizonyára azért van, mert én arra gondoltam éppen, hogy jó lenne, ha meghalna, tehát én ezzel is őt próbálom megölni... És van amikor úgy random a semmiből ilyenekkel jön. Semmi konteós baromságba nem hisz, nem tartozik semmilyem vallási közösséghez, hogy valami ilyen álljon a háttérben. Más emberekkel normális, ahogy látom. De amúgy néha próbál jó szülő lenni, szóval nem értem, hogy most csak simán manipulatív és azért ilyen, vagy tényleg bajok vannak a toronyban. De mindegy is, mert ő azt hiszi, hogy normális, az amilyen. Lényegtelen, viszont miatta már lenne bűntudatom, ha nem próbálnák meg segíteni rajta, minimum annyira, hogy legalább ő, ha apám nem is, legalább egyszer elmenjen egy pszichológushoz.(az nem kérdés, hogy nekem szükségem lesz rá miattuk...) Legalábbis az én lelkiismeretem nyugodtabb lenne.

Szerintetek jó belátásra tudom bírni valahihy minimum anyámat?