Tényleg az én hibám lenne ez?

Apád ostoba!

Először is, ha veled van valami gondja, akkor nem mindenki mással, hanem veled kéne megbeszélnie.

Másrészt: hány osztálytársadat ismeri? Ha azt mondod, Kovács Jóska megbukott, ő tudni fogja kiről van szó? Ha nem, akkor mi jelentősége van számára ennek az infónak?

Amúgy én se szoktam ilyenről beszámolni a szüleimnek azon egyszerű oknál fogva, mert természetes volt számomra, hogy mindig minden osztálytársam átment és ott van velünk következő évben is. Ennyi erővel azt is szóvá tehetné, hogy nem mesélted el neki, hogy tegnap az iskolában nem volt tűzvész, sem pedig földrengés.

Az megint nevetséges, hogy számon kéri, hogy nem beszéltél arról, mi van a barátaiddal - miközben neked nincsenek barátaid. Na, ennyire ismeri az osztálytársaidat, és általában a te magánéletedet.

Egyébként ismerem az ilyen típusú szülőt: semennyire se érdekli a gyereke lelki élete, örömei-problémái. Aztán néha rátör valami, és hirtelen mérges lesz a fiára, hogy nem mesélt neki erről, arról, amarról. Hát, talán FOLYAMATOSAN kellene tartani vele a kapcsolatot, érdeklődni, meghallgatni. Persze nem kamaszkorban kell ezt sem kezdeni, hanem óvodás kortól.

Szóval, kérdező, ne hibáztasd magad, a hiba apukád készülékében van.

"Túl sok mindenre kell figyelni. Szemkontaktust tartani, ellenőrizni milyen arckifejezést használok a másik milyet használ azt értelmezni közben szkennelni magamat is hogyan reagálok és hogyan kéne akkor korrigálni magamat. "

Elmennék egy jó pszichológushoz, vagy pszichiáterhez. Ha valóban így érzel, hogy ez gondot okoz neked, lehet Aspergeres vagy. A fiam is Aspergeres, 7 éves korában derült ki, és azóta legalább tudjuk, hogy hogyan fejlesszük. Míg a diagnózis nem volt meg, nem értettük, miért különbözik annyira az átlagos gyerekektől. A gyermek neurológiától a pszichológusokon keresztül a nevelési tanácsadóig látta vagy 10-12 szakember, míg egy valóban jó pszichológus végre felismerte, hogy Aspergeres.