Anya és a folytonos nézeteltérés?

Mennyi beteg felnőtt, istenem!

De semmiképp ne a párod anyjához költözzetek, a felnőtt élet az önállóságot jelenti, egy pár nem hármat jelent. Először legyen elég jövedelem, utána költözés. Majd anyukád és a nászasszonya legalább összebújva zokoghatnak nagy elhagyatottságukban!

Költözni csak úgy költözzetek barátoddal ha külön tudtok mindentől. Sajnos ez hogy egyik fél szüleinél éltek mindig azzal végződik hogy konfliktus lesz. Ha mindketten dolgoztok és tudtok albérletbe menni, és úgy is érzitek hogy szükségetek van már arra hogy külön éljetek, akkor kell meglépnetek. Azt, hogy a barátod szüleinél laksz, mindig csak egy ideiglenes, átmeneti megoldásként kell kezelni, amiből mindketten kiakartok mászni amint lehet.

Én 18 éves koromba költöztem fel pestre, 19 évesen megismertem a barátnőmet, 20 évesen már összeköltöztünk. Mindketten dolgoztunk mellette, de számunkra megérte, hogy külön élhetet élhetünk, és hogy mindig ott vagyunk egymásnak, és a legfontosabb hogy az anyagi hátterét is megbírtuk teremteni.

Az ilyen szülő nem normális, úgy csinál, mintha a te hibádból váltak volna el az apáddal, mintha neked kellene ezért viselned a felelősséget.

Mit gondolt, hogy majd sosem jön el az az idő? Hogy egész hátralevő életében te majd ott fogsz lakni vele, és sosem kezded el a saját életedet?

Egyáltalán nem vagy szemét gyerek, édesanyáddal van a gond. Költözz el, a fenyegetéseket ne vedd komolyan, nyugi, ő fog majd neked könyörögni, hogy menj haza. Tedd meg most az első lépéseket, ne hagyd, hogy teljesen behálózzon az érzelmi zsarolásával.

Ne maradj csak azért otthon,mert az anyád ilyesfajta lelki terrorba tart.

Egyértelműen neked sem jó ez.

De erősen gondold át azt is,hogy a párod ÉS annak anyjahoz költözz.

Persze tök jól is működhet az,hogy hozzajuk költözz,de jól ismerd meg az anyját....