Szerintetek kinek van igaza? Ti mit tennétek, hogyan kezelnétek?

Adott egy családi ebéd. Az anyuka (már három felnőtt gyerekkel) igen mártír mentalitású, és kéretlenül beleszól a gyerekei magánéletébe. Véleményezi a választottaikat, tüntetőlegesen a legkisebb gyerek választottját még fogadni sem akarja soha (úgy, hogy az már lassan egy tíz éve tartó komoly kapcsolat), boronál kéretlenül, ő "pasijelölteket" néz ki, stb. Jelezve lett neki már korábban is, hogy ezt nem kellene csinálnia. Nemigen tud leállni, időről időre kéretlenül beleszól a gyerekei magánéletébe, fogadatlan kerítő szerepében tetszelegve. Ma az ominózus ebéd után a legkisebb gyerek a szemébe mondta, hogy nézzen már magába, ő egy elvált asszony (első két gyerek előző házasságból), aki saját bevallása szerint is annyira ráfaragott az első házasságával, hogy végig csak a megcsalás-ivászat-bántalmazás ment majdnem kerek két évtizedig, ez azért nem egy nagy sikersztori, és ilyen múlttal a háttérben méltóztasson már ne beszélni a magas lóról. Na ebből egy hatalmas vita kerekedett, aminek a végén a legkisebb gyerek közölte, hogy ha ez megy tovább, ő nem fogja a szülőket látogatni, és ez az egész egy marha nagy képmutatás az anya részéről az ő közismert múltjával. Az anya vérig sértődött, hogy őt akkor most meg fogják tagadni, tagadja is csak meg akkor ez a gyerek, majd, hogy neki de fáj a feje, ő halálos beteg, stb. (transzplantálták nemrég az anyát, szerencsére a beavatkozás jól sikerült). Persze tagadja bőszen azt is, hogy ezt lelki terror gyanánt műveli...

Kérdés: csak szerintem piszkosul képmutató egy híresen befuccsolt házasság után ilyen módon turkálni, faggatózni, kerítőt játszani mások magánéletében? És nem, nem sima véleményről van szó, az a magánügye lenne, hogy mit gondol, de rendre vájkál és kéretlenül kioszt másokat, nála sokkal különb házasságban / párkapcsolatban élő felnőtt embereket, majd még lelkileg zsarol, ha rászólnak.