Mérgező szülők, mit tegyek?

Előre is bocsi, hosszú lesz.

A vőlegényemmel 7 éve vagyunk együtt, ősszel lesz az esküvőnk. Hosszú, nehéz utunk volt, köszönhetően a szüleimnek akik nem igazán akarják őt elfogadni ennyi idő után sem, nincs közös téma, sokszor kinézték otthonról a Párom amikor együtt laktunk. A legrendesebb, legszeretőbb ember a Párom, ezért nem értem, miért nem képesek elfogadni őt, ha látják hogy boldog vagyok vele. Velem sem túl kedvesek, nem várt gyerek vagyok, ezért anyukámmal sosem volt kimondottan jó kapcsolatom. Többször próbáltak nekünk keresztbe tenni, nem akarták hogy együtt lakjunk. Egy ideig náluk kellett laknunk, ekkor is folyamatosan éreztük hogy nem örülnek hogy ott vagyunk, az esküvőnk miatt sincsenek úgymond kiugorva a bőrükből. Nem lehet rájuk számítani, rosszindulatúak, kibeszélnek minket is.

Most sikerült külön költözni, Páromat nem tudom és nem is akarom rábeszélni hogy találkozzon velük, de én is egyre inkább azt érzem hogy nem szeretnék, mert csak a negatívat kapjuk tőlük. Sajnos lelkiismeretes vagyok és rosszul érzem magam amiért nem beszélek velük, közben mégis jogosnak érzem, mert nagyon sokszor bántottak meg engem is és a Párom is (elhangzott olyan is hogy ő sose lesz családtag...). Se anyagilag, sehogy nem támogatnak minket. Ti mit tennétek a helyemben? Nyilván esküvőre eljönnek, de nem szeretnék sokat beszélni velük, mert engem is csak lehúznak olyankor. Úgy gondolom nem túl kedves dolog a saját gyerekre féltékenynek, irigynek lenni és sajnálni tőle azt, hogy végre boldog valakivel.

25L